Chapter 01. End*

Hey Hoo!! Íme az első rész amire vártatok!! Remélem tetszik! Hagyjatok nyomot,csatlakozzatok a csoporthoz! :)) <3

~McKenzie Elena Payne~

-Mc (ejtsd:Mek) mind a ketten tudjuk, hogy ez nem megy így tovább!! - mondta Louis. Mindig is egy erős lánynak ismert meg, nem akarom, hogy más legyen a véleménye, csak egy baj van..nem tudom visszafojtani.

- De én szeretlek!!! Louis kérlek! - sírtam ott egyhelyben. 

- Mc, csak nyisd ki a szemed!!! - mondta. Na igen a másik dolog, imádja a McKenzie nevet és pont nekem az a nevem, hogy McKenzie Lena Pyne, még jó, hogy megkaptam a Lena nevet is, viszont Lou ragaszkodik hozzá, hogy Mc-nek szólítson.

- Azt hittem, hogy szeretsz. - hajtottam le a fejem és úgy sírtam. Nem mondott erre semmit csak sarkon fordult. Én minden kávét eldobtam a kezemből és szaladtam haza, sírva. Lou kivételével mindenki lent volt a nappaliba. Szó nélkül suhantam fel és becsaptam magam mögött az ajtót. Pár perc múlva valaki megsimogatta a hátamat. -Menj ki. - zokogtam neki.

- Mi történt? - kérdezte a bátyám.

- Louis szakított velem... Bár mit is vártam... 15 vagyok, Ő meg 20.... Miért vártam, hogy valami csoda folytán együtt leszünk. - sírtam tovább. Liam csak megölelt. Ez az a fiú akit bátyámként tekintek, végül is az is.

- Hé kiscsaj, mi az? - jött be Niall is. Niall a legjobb barátom egy jó ideje. mindent tudunk egymásról és még egymás szüleivel is jóban vagyunk. El akartam mondani Niall-nek, hisz ő tudna segíteni vagy tanácsot adni, de csak bőgni tudtam bátyám ölelő karjaiba. 

- Lefeküdtem vele.- szipogtam bátyám vállába mire csak megfogta a felkaromat mind a két kezével és elhúzott magától és a szemembe nézett.

- És egyből szakított utána igaz? - kérdezte mire csak aprót bólintottam. - Hogy lehetsz ilyen hülye? Most mondd meg Niall te is!!!! Nagyon haragszom rád!! - kiabálta Liam, de újra megölelt.

- Sajnálom. -mondtam halkan.

- Senki nem haragszik rád.. Vagyis Liam egy kicsit.. Mi nagyon szeretünk.- mondta Niall és leült mellénk. Őt is megöleltem. 

- Haza fogok menni. - mondtam.

- Itthon vagy. - mondta Niall.

- Wolverhampton-ba. - mondtam ki végül.

- Kérlek ne menj.. - mondta Niall és ezúttal ő bújt hozzám. - Mi lesz velem nélküled? - kérdezte.

-Tudod, hogy nagyon szeretlek. - pusziltam meg a fejét Nialler-nek. Ez fura hisz én fiatalabb vagyok nála 3 évvel.

- Akkor se akarom, hogy elmenj. - mondta.

- Nem fogok egy házba lakni vele, sajnálom... Maximum 1-2 napra jövök. Viszont... Akkor pakolnék. - mondtam nagyot sóhajtva. Végül a fiúk segítettek és levittük a cuccamimat. Abban maradtunk Liam-el, hogy hazajön pár napra. Mikor lementünk mindenki csak nézett.

- Hát te? - kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel.

- Hazamegyek, Wolverhampton-ba. - mondtam.

- De visszajössz ugye? - kérdezte Zayn.

- Nem ígérek semmit, de pár napra biztos jövök. - mondtam és megöleltem őket. - Szia Niall. 

- Biztos mész? - kérdezte kutyaszemekkel Niall.

- Nagyon sajnálom! Szeretlek Niall! - mondtam.

- Én is téged Lena.. Vigyázz magadra, és ígérd meg, hogy minden nap beszélünk! - mondta miközben ölelt.

- Ezt megígérem! - mondtam.

- Hívj ha hazaértél! - mondta Zayn. Csak bólintottam. Liam kinyitotta az ajtót és Louis állt ott egy csajjal. A torkomba a gombóc ott volt.

- Ezt nem hiszem el... Ennyit ért neked a húgom, te seggfej?? Én megbíztam benned, hogy vigyázol rá és megesküdtél, hogy szereted!!! Ennyit ér neked minden? Milyen egy gerinctelen féreg vagy!!! - kiabálta Liam, közben nekiment Louis-nak. Én csak sírtam, miközben Niall ölelt és Harry meg Zayn próbálta leszedni Liam-et volt barátomról. Nagy nehezen sikerült is nekik. Még bementünk, én lefertőtlenítettem Liam sebeit. Senki nem szólt semmit. Liam-nek még mindig látszódtak az erei a nyakán és az álkapcsa is megfeszült. 

- Niall.. - mondtam ki és elkezdtem sírni és remegni. Nem tudom mi van velem, ez csak rámtört, ilyen még nem volt.

- Minden rendben van? - kérdezte Liam. Fáj a mellkasom és össze-vissza veszem a levegőt. 

- Nem akarom, hogy ez legyen. - mondtam sírva.

- Nem tudtam visszafolytani, sajnálom.. - mondta bátyám.

- Ez csak egy nyári szerelem... Vége a nyárnak és ugyanúgy mindennek Liam. - mondtam. Befejeztem bátyám fertőtlenítését így felálltam és kideobtam a véres vattákat.

- Nem tudom, hogy értétek el, de maradok egy - két napot, de csak is, hogy ne kelljen otthon aggódnom. - mondtam sóhajtva mire Nialler annyira megörül, hogy meg is ölelt és rárakott a vállára.

- Niall tegyél le. - mondtam mire letett. Rá néztem Louis-ra aki csak halványan mosolygott. 

- Mit mosolyogsz rá? nem mosolyoghatsz rá!! - mondta Niall parasztosan amin kicsit nevettem és megöleltem legjobb barátomat. 

- Niiiiiaaaaallll!!! Menjünk Nando's-ba!!! - könyörögtem barátomnak.

- Nem kell kétszer kérni!! Vedd a csukád asszony és irány a Nando's!! Bájos Liam mingyárt jövünk, körülbelül 2 óra.. Na jó több. - mondta az utolsó mondatot elgondolkozva majd felrohant az emeletre.

- Niall!! - kiabáltam fel az emeletre.

- Mindjárt. - mondta. Én csak megforgattam a szemeimet. Na igen... Niall és a mindjárt körülbelül egyenlő a 20 perccel... Addig is, Zayn-el néztem Phineas és Ferb-öt. - Mehetünk. -trappolt le a lépcsőn az én szöszi legjobb barátom.

- Ne végre! - mondtam és felálltam a kanapéről és újra Louis-ba botlottam. Belenéztem a szemébe pedig nem szabadott volna. Újra könnybe lábadt a szemem és a tokromban a gombóc kitörni készült. Niall csak megfogta a derekamat és kivezetett az ajtón. Beültünk a kocsiba és csöndben mentünk egyenesen a Nando's-ba.

- Miért kell folyton a szemébe néznem? és miért kell folyton összeütköznünk?? .. - kérdeztem leginkább magamtól.

- Lena... El fog múlni ez az érzés. - mondta Niall. Közben meg is érkeztünk a Nando's-hoz így hát kiszálltunk és egy tonna kaját vettünk amit be is faltunk egyből. Végeztünk a kajálással átmentünk a szemközti park-ba. kis híján elütött minket egy busz, de mi ezen csak röhögtünk. Niall mellett teljesen elfelejtettem Louis-t. Vagyis eddig.

- Ez az érzés Niall... Mintha beülről folytogatnának. A nyár emlékek milliói ugranak a szemem elé. Látom magam előtt amikro először megcsókolt, amikor lementünk a tengerpartra... Hiányzik nagyon, az érintése és a csókja is... és amikor együtt voltunk.. - mosolyodtam el egy kicsit majd megint elkezdtem sírni.

- Lena, drágám.. Te szerelmes vagy... - mondta Niall és megölelt. 

- Na menjünk haza? - kérdezte. Én csak bólintottam. Mikor hazaértünk mindenki a kanapén ült.

- Hát ez több mint 2 óra volt. - fordult felénk Liam.

- Mondtam, hogy lehet, hogy több lesz.. - nevetett Niall.

- Mc beszélhetnénk? - kérdezte Lou tőlem.

- Mit akarsz tőle? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Harry.

- Egyszer megtudsz nekem bocsájtani? - kérdezte Lou.

- Heh... még van képed ezt kérdezni??? Csak egy egyéjszkás kaland voltam... Tudod te mit tettél velem??? Végig hazudtál! Azt hazudtad, hogy szeretsz pedig egyáltalán nem!! Összetörtem!! úgy érzem bármelyik pillanatba összeeshetek olyan rosszul vagyok! Olyan érzés ez mintha valaki foyltogatna belülről és már csak perceim vannak! - mondtam sírva és felrohantam a szobámba. 

~Liam James Payne~

-Egy 15 éves lánynak ez jár aki igazán szeret valakit? Pont téged! - mondtam.
- Liam, sajnálom.. nem így akartam.- mondta Lou.
- Ja igen, te úgy akartad, hogy már első este megbaszod és otthagyod! Csak egy külömbség van! Ígyis úgyis szenvedett volna, mert már nagyon rég óta szeret téged! - mondtam.
- Csalódtunk benned Lou.. - mondta Zayn.
- Elcsesztem, tudom!! De azt is tudom, hogy érzek iránta valamit, csak én sem tudom, hogy mit! - mondta Lou és elviharzott.
- Persze és higyünk is neki.. - forgattam meg a szemeimet.

Másnap reggel, vagyis délkor jött le az én hugicám..
- Hogy aludtál? - kérdeztem.
- Aludni?? - kérdezte kómásan.
- Ez így nem mehet húgi.. - mondtam.
- Nem tudtam elaludni. - mondta.
- Hát mingyárt összeesel és nem lesz gondod az alvással. - próbáltam viccelődni, de nem tudtam levenni a szemem az arcáról. Nagyon fehér, sápadt, fekete karikák a szeme alatt, na és a vörös szemei... Újra könnyeket láttam a szemébe.
- Nem tudom, hogy lehet, hogy még van könnyem.. egész éjjel csak sírtam... - mondta Lena.
- Rossz így látni.... 15 évesen.. Teljesen összetörve.. Esküszöm, hogy kicsinálom azt a seggfej barmot... - mondtam.
- Haza akarok menni.. - mondta mikor Louis bejött a bejárati ajtón, falva egy csajt.... Amit akkor a húgomon láttam.. Nem nézett oda csak hallotta.. Elkezdett remegni és sírni végül felrohant a szobájába. Fél óra alatt Lena be is pakolta véglegesen az összes cuccát. Felmentem a szobájába és láttam a falon és a polcon a sok közös képet főleg amin ő és Louis volt, pont azokat nézte.
- Minden rendben? - kérdeztem mire lerakta a képet és megfordult..
- Igen. - mondta és letörölte a könnycseppet. Megfogtam a bőröndjeit majd előre engedtem az ajtón, ő csak még hátrafordult és becsukta. Szép lassan mentünk a lépcsőn.
- Mész? - kérdezte Harry.
- Igen.. Niall? - kérdezte.
- Konhya. - felelte Hazz, de a húgomnak semmi szüksége nem volt ahhoz, hogy bemenjen hisz Niall magától kijött.
- Most komoly? Már is? - kérdezte Niall.
- Szeretném ezt neked odaadni. Akkor mész be amikor akarsz, és vigyázz rá. Az az én birodalmam. - mosolygott kicsit Lena és odaadta a kulcsot a szöszinek.
- Megígérem, hogy senki nem fog bemenni oda! - mondta Niall és jó szorosan megölelte a húgomat és pár könnycsepp is legördült mind a kettejük arcán.
- Örökre a legjobb barátom maradsz! - mosolygott Lena és adott egy puszit Niall-nek. Még megölelte a többi fiút majd Louis toppant le a csajával..
- Mc.... - mondta Louis.
- Szia. - mondta a húgom és elindult az ajtó felé.
- Minden nyárnak van egy legendás története... És mi ezt most megírtuk. - mondta még utána Louis.
- Csak kár, hogy nem Happy End lett a vége! - mondta a húgom.
- Csak egy utolsó ölelést... - kérte Louis.
- Nem akarom, így is nehéz itthagyni mindent!! - mondta Lena és még utoljára jól megölelte Niall-t.
- Szeretlek Lena.
- Én is te bolond. - mondta az utolsó szavakat halkan Niall-nek. Láttam rajta,hogy nem akar visszanézni, csak beült a kocsiba és várta, hogy induljunk.
Az egész út csöndben telt. Mikor a házhoz értünk felé fordultam.
- Szóval? Biztos jól meggondoltad? - kérdeztem mire csak bólogatott. Kiszálltunk a kocsiból és kivettem a bőröndöket is majd húztam magunk után. Lena becsöngetett és anya nyitott ajtót, nagyon meglepődött de igencsak örült nekünk.
- Hát ti?? - kérdezte apa amikor meglátott minket.
- Hazaszeretnék költözni. - mondta Lena.
- Tudod, hogy bármikot jöhetsz, te is Liam. -mondta anya.
- köszi. - mondta Lena és megölelte anyát. Egy kicsit beszélgettünk, lena elmesélte anyának ezt a Louis-os dolgot amint anya nagyon mérges lett és káromkodott össze vissza ami érdekes volt. Végül megbeszéltük, hogy holnap reggel én megyek mert Anne (Harry anyuja) elhívott minket magához, próbáltam rávennia húgomat, hogy jöjjön de nem akart így hát rá hagytam. Eléggé késő volt már így elmentünk fürdeni és aludni. Nem tudtam nem észrevenni, hogy minden úgy volt itt ahogy itt maradt.. Ezen csak mosolyogtam. Elaludtam hamar...
Másnap reggel felkeltem és egyből megcsapott a jó illat. Benéztemhúgomhoz aki könnyes szemmel ölelte az óriás mackóját.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
- Neked is.. - sóhajtott egyet..
- Gyere együnk, azután elmegyünk vásárolni pár ruhát a suliba. naa. - néztem rá miközben adtam neki csomó puszit és megöleltem. Nagy nehezen kikászálódott a takaró gubancából. Megfogta a kezemet és úgy mentünk le. Anya épp csinálta a rántottát míg apa az asztalnál olvasta a mai hírlapot és szürcsölte a kávéját.
- Jó reggelt. - mosolygott ránk anya, de egyből lefagyott a mosoly az arcáról amikor meglátta Lena-t. Megreggeliztünk majd elmentünk nagy nehezen vásárolni... Nem szólt semmit egész végig a húgom csak próbálta a ruhákat nulla kedvvel, mi lesz vele ha el fogok menni??