~Louis
William Tomlinson~
Én
is elég rosszul érzem magam e miatt, de így a legjobb.. Úgy tűnik
mintha tényleg csak megfektetni akartam volna, mondjuk egy részben
igaz is viszont tényleg érzek valamit iránta.. De elment, ez van.
Épp kísértem ki az egyik "barátnőmet" mikor Niall,
Zayn és Harry csak mérgesen néztek rám.. Pillanatokon belül
Perrie és Danielle is megjelent.
- Mi van? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Miért kell így viselkedni? - kérdezte Perrie.
- Ez nem te vagy.. - mondta Zayn.
- Nem tök mindegy? Ez már a múlt.. elbasztam.. ez történt és ennyi. - mondtam. Nem értem miért verik ezt nagy dobra, mint ha ők olyan angyalok lennének.
- Épp összetörted egy lány lelki világát! És mi lett volna ha öngiylkos lesz?? Ugyan így gondolnád? - kiabált Niall.
- De nem lett.. ennyi. - mondtam. Kicsit elgondolkoztatott ez az egész.. Felsiettem a szobámba majd elővettem egy képet a fiókomból.. Mc-kel vagyunk rajta.. Nagyon fáj, hogy megbántottam és ha tehetném visszatekerném.. Felröppentek bennem hirtelen az érzések, nem tudom mit csináljak. Mindig Liam vagy Harry segített mindenben, de most vége, haragszik rám mindenki. Nem gondoltam volna, hogy ebből az egészből úgy jövök ki, hogy ragaszkodom hozzá.
Másfél hét telt el azóta és Liam csak most jött vissza..
- Liam beszélhetünk? - kérdeztem tőle.
- Veled nincs miről beszélnem. - mondta makacsul.
- Kérlek.. - néztem rá. Sóhajtott egyet és bólintott.. Felmentünk a szobámba és leült a székre.
- Miért jöttél ilyen későn haza? Azt mondtad 3 nap a maximum... baj van? - kérdeztem aggódva..
- Téged ez tényleg érdekel? - nevetett Liam.
- Figyelj.. rájöttem ezzel az egésszel, hogy szükségem van rá és hogy fontos nekem.. Kérlek.. - mondtam könnyes szemmel.
- Hiszek neked, most utoljára..talán csak azért mert könnyezel... nincs jól.. csont vékony, sápadt és nem akar kikelni az ágyból soha... Ma én vittem suliba és őszinténk félek mi lesz.. Jól elcseszted. - mondta Liam. Tudom, tudom én is tudom..
- Kérlek szólj ha van valami vele. - néztem Liam-re.
- Oké.. Most hagy menjek aludni, elfáradtam ezekben a hetekben.. - mondta Liam majd elment mellettem és megveregette a vállam. - Amúgy, ez a kedvenc képem rólatok. - mondta még Liam és az éjjeli szekrényem felé bökött a fejével. Csak mosolyogtam és ledőltem az ágyamra. Rossz volt a hiánya és magam mellett akartam tudni. Tudni, hogy biztonságban van, de ezt valószínű többet nem nagyon fogom megtudni. Azt hiszem ideje felhívnom anyát... Elő is vettem a telefonomat majd bepötyögtem anya számát és rányomtam a hívás gombra. Pár csöngés után Fizzy húgom édes hangja szólt bele a telefonba.
- Louis!!! - kiabált húgom.
- Szia húgi.. Mi a helyzet? - kérdeztem tőle.
- Minden rendben, hiányzol. Mikor jössz haza? - kérdezte Fizzy. Igazából ez egy jó ötlet..
- Nemsokára ígérem. - mosolyodtam el.
- Szavadon foglak. - hallottam a csínytalanságot 10 éves húgom hangjában.
- Rendben! Anya? - kérdeztem.
- Anya!!! Louis!!! - kiabált a telefonba Fizzy. Pár perc múlva anya hangját hallottam meg.
- Szia kicsim . - mondta anya.
- Anya.. Hiányzol.. Valamelyik nap hazamegyek. - mondtam elcsukló hangon.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Majd elmesélek mindent.. Szerintem holnap indulok. - mondtam elhatározottan.
- Rendben.. Akkor szeretettel várunk. - mondta anya. - Most mennem kell mert Daisy hajáába rágó került, nem tudom hogyan. Szeretlek Louis és akkor holnap gyere. - mondta anya és le is rakta. Elmentem fürdeni és csak folyattam a forró vizet és csukott szemmel vitatkoztam magammal. Végül kiszálltam a forró zuhany alól és a törülközőt a derekam köré csavartam. Ekkor megpillantottam Mc parfümjét a tükör előtt. Csak beszippantottam azt az illatot. Olyan Mc-es.
- Még, jó hogy McKenzie illata van hisz az övé te hülye.. - mondtam magamnak. Úr isten, elég súlyos eset lehetek ha már szitkozódom magam... Gyorsan befeküdtem az ágyba és már szundítottam is.
Hamar Doncaster-be értem és első dolgom az volt, hogy jól megöleltem a húgaimat. Anya csak a lépcsőnél állt és mosolygott.
- Anya.. - mondtam a nyakába.
- Te is hiányoztál nekem. - mosolygott anya és puszikat nyomott a fejemre. Kimentünk a kertbe és élveztük a napsütést ami nem sokáig lesz ilyen jó kellemes. - Mesélj.. vagy baj ha a lányok is hallják? - kérdezte anya.
- Nem. Legalább tanulnak a hibámból...Volt egy lány... Nyár elején összejöttünk és egész nyáron együtt voltunk aztán nemrég lefeküdtem vele, én vettem el a szüzességét és utána kidobtam.. igen erre kellett de nem gondoltam, hogy így elhúzódik és, hogy szerelmes belém.. Ez után minden nap más nővel voltam, de rájöttme, hogy hiányzik és szükségem van rá... persze Liam húga és elég nagy port kavart. - mondtam lehajtott fejjel.
- Miért kell ezt csinálni a lányokkal?? - kérdezte anya felhúzott szemöldökkel.
- De hidd el, hogy megbántam!!!! - mondtam anyának.
- És így lesz ez után is?? Vagy csak jön egy másik lány és már nem is hiányzik? - kérdezte anya.
- Nem tudok a jövőre koncentrálni... - mondtam.
- El kell engedned a múltat ahhoz, hogy a jövőt felépítsd!! - mondta bölcsen anya.
- Hogy engedjem el? - kérdeztem tőle.
- Maradj itt egy picit és legyél velünk.-mosolygott anya.
- Igaz, az igazi nőimmel kell lennem. - nevettem kicsit. Játszottam a húgaimmal azután elmentünk fagyizni, nagyon jól éreztem magam itt és szerintem itt is maradok pár hetet. Másnap reggel délig aludtam és arra keltem, hogy a húgaim visítoznak mellettem.
- Mi van már?? - dünnyögtem.
- Ebéd van Louis!! - mondta Lottie és adott egy puszit. Ilyenkor imádom. Lassan lebaktattam a lépcsőn ahol mindenki várt rám. Anya élettársa, Dan is. Adtam egy puszit édesanyámnak és lepacsiztam Dan-al.
- Mi a kaja?? - kérdeztem éhesen.
- Palacsinta!! - visították az ikrehúgaim mire csak nevettem.
- Ti csináltátok lányok igaz? - kérdeztem mire csak bólogattak. Bármi másba lenne ilyen szerencsém.. Megebédeltünk majd felmentem felöltözni. Végül az lett a vége, hogy elmegxűyünk strandra amíg ilyen jó idő van. Beültünk a kocsiba és már indultunk is. A lányok végig énekelték az utat mi anyával csak beszélgettünk.
- Hogy aludtál? - kérdezte anya.
- Nem a legjobban.. - mondtam.
- Jajj kicsim... Nemsokára könyebb lesz, hidd el.. - mondta anya és átölelt. Nem tudom, mikor lesz az a nemsokára, de remélem, hogy hamar.
- Mi van? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Miért kell így viselkedni? - kérdezte Perrie.
- Ez nem te vagy.. - mondta Zayn.
- Nem tök mindegy? Ez már a múlt.. elbasztam.. ez történt és ennyi. - mondtam. Nem értem miért verik ezt nagy dobra, mint ha ők olyan angyalok lennének.
- Épp összetörted egy lány lelki világát! És mi lett volna ha öngiylkos lesz?? Ugyan így gondolnád? - kiabált Niall.
- De nem lett.. ennyi. - mondtam. Kicsit elgondolkoztatott ez az egész.. Felsiettem a szobámba majd elővettem egy képet a fiókomból.. Mc-kel vagyunk rajta.. Nagyon fáj, hogy megbántottam és ha tehetném visszatekerném.. Felröppentek bennem hirtelen az érzések, nem tudom mit csináljak. Mindig Liam vagy Harry segített mindenben, de most vége, haragszik rám mindenki. Nem gondoltam volna, hogy ebből az egészből úgy jövök ki, hogy ragaszkodom hozzá.
Másfél hét telt el azóta és Liam csak most jött vissza..
- Liam beszélhetünk? - kérdeztem tőle.
- Veled nincs miről beszélnem. - mondta makacsul.
- Kérlek.. - néztem rá. Sóhajtott egyet és bólintott.. Felmentünk a szobámba és leült a székre.
- Miért jöttél ilyen későn haza? Azt mondtad 3 nap a maximum... baj van? - kérdeztem aggódva..
- Téged ez tényleg érdekel? - nevetett Liam.
- Figyelj.. rájöttem ezzel az egésszel, hogy szükségem van rá és hogy fontos nekem.. Kérlek.. - mondtam könnyes szemmel.
- Hiszek neked, most utoljára..talán csak azért mert könnyezel... nincs jól.. csont vékony, sápadt és nem akar kikelni az ágyból soha... Ma én vittem suliba és őszinténk félek mi lesz.. Jól elcseszted. - mondta Liam. Tudom, tudom én is tudom..
- Kérlek szólj ha van valami vele. - néztem Liam-re.
- Oké.. Most hagy menjek aludni, elfáradtam ezekben a hetekben.. - mondta Liam majd elment mellettem és megveregette a vállam. - Amúgy, ez a kedvenc képem rólatok. - mondta még Liam és az éjjeli szekrényem felé bökött a fejével. Csak mosolyogtam és ledőltem az ágyamra. Rossz volt a hiánya és magam mellett akartam tudni. Tudni, hogy biztonságban van, de ezt valószínű többet nem nagyon fogom megtudni. Azt hiszem ideje felhívnom anyát... Elő is vettem a telefonomat majd bepötyögtem anya számát és rányomtam a hívás gombra. Pár csöngés után Fizzy húgom édes hangja szólt bele a telefonba.
- Louis!!! - kiabált húgom.
- Szia húgi.. Mi a helyzet? - kérdeztem tőle.
- Minden rendben, hiányzol. Mikor jössz haza? - kérdezte Fizzy. Igazából ez egy jó ötlet..
- Nemsokára ígérem. - mosolyodtam el.
- Szavadon foglak. - hallottam a csínytalanságot 10 éves húgom hangjában.
- Rendben! Anya? - kérdeztem.
- Anya!!! Louis!!! - kiabált a telefonba Fizzy. Pár perc múlva anya hangját hallottam meg.
- Szia kicsim . - mondta anya.
- Anya.. Hiányzol.. Valamelyik nap hazamegyek. - mondtam elcsukló hangon.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Majd elmesélek mindent.. Szerintem holnap indulok. - mondtam elhatározottan.
- Rendben.. Akkor szeretettel várunk. - mondta anya. - Most mennem kell mert Daisy hajáába rágó került, nem tudom hogyan. Szeretlek Louis és akkor holnap gyere. - mondta anya és le is rakta. Elmentem fürdeni és csak folyattam a forró vizet és csukott szemmel vitatkoztam magammal. Végül kiszálltam a forró zuhany alól és a törülközőt a derekam köré csavartam. Ekkor megpillantottam Mc parfümjét a tükör előtt. Csak beszippantottam azt az illatot. Olyan Mc-es.
- Még, jó hogy McKenzie illata van hisz az övé te hülye.. - mondtam magamnak. Úr isten, elég súlyos eset lehetek ha már szitkozódom magam... Gyorsan befeküdtem az ágyba és már szundítottam is.
Hamar Doncaster-be értem és első dolgom az volt, hogy jól megöleltem a húgaimat. Anya csak a lépcsőnél állt és mosolygott.
- Anya.. - mondtam a nyakába.
- Te is hiányoztál nekem. - mosolygott anya és puszikat nyomott a fejemre. Kimentünk a kertbe és élveztük a napsütést ami nem sokáig lesz ilyen jó kellemes. - Mesélj.. vagy baj ha a lányok is hallják? - kérdezte anya.
- Nem. Legalább tanulnak a hibámból...Volt egy lány... Nyár elején összejöttünk és egész nyáron együtt voltunk aztán nemrég lefeküdtem vele, én vettem el a szüzességét és utána kidobtam.. igen erre kellett de nem gondoltam, hogy így elhúzódik és, hogy szerelmes belém.. Ez után minden nap más nővel voltam, de rájöttme, hogy hiányzik és szükségem van rá... persze Liam húga és elég nagy port kavart. - mondtam lehajtott fejjel.
- Miért kell ezt csinálni a lányokkal?? - kérdezte anya felhúzott szemöldökkel.
- De hidd el, hogy megbántam!!!! - mondtam anyának.
- És így lesz ez után is?? Vagy csak jön egy másik lány és már nem is hiányzik? - kérdezte anya.
- Nem tudok a jövőre koncentrálni... - mondtam.
- El kell engedned a múltat ahhoz, hogy a jövőt felépítsd!! - mondta bölcsen anya.
- Hogy engedjem el? - kérdeztem tőle.
- Maradj itt egy picit és legyél velünk.-mosolygott anya.
- Igaz, az igazi nőimmel kell lennem. - nevettem kicsit. Játszottam a húgaimmal azután elmentünk fagyizni, nagyon jól éreztem magam itt és szerintem itt is maradok pár hetet. Másnap reggel délig aludtam és arra keltem, hogy a húgaim visítoznak mellettem.
- Mi van már?? - dünnyögtem.
- Ebéd van Louis!! - mondta Lottie és adott egy puszit. Ilyenkor imádom. Lassan lebaktattam a lépcsőn ahol mindenki várt rám. Anya élettársa, Dan is. Adtam egy puszit édesanyámnak és lepacsiztam Dan-al.
- Mi a kaja?? - kérdeztem éhesen.
- Palacsinta!! - visították az ikrehúgaim mire csak nevettem.
- Ti csináltátok lányok igaz? - kérdeztem mire csak bólogattak. Bármi másba lenne ilyen szerencsém.. Megebédeltünk majd felmentem felöltözni. Végül az lett a vége, hogy elmegxűyünk strandra amíg ilyen jó idő van. Beültünk a kocsiba és már indultunk is. A lányok végig énekelték az utat mi anyával csak beszélgettünk.
- Hogy aludtál? - kérdezte anya.
- Nem a legjobban.. - mondtam.
- Jajj kicsim... Nemsokára könyebb lesz, hidd el.. - mondta anya és átölelt. Nem tudom, mikor lesz az a nemsokára, de remélem, hogy hamar.
~McKenzie
Elena Payne~
Már
lassan 3 hónapja járok iskolába szóval 3 hónap telt el a
Louis-val való szakításunk óta. Bátyám nem keres, ha hívom
csak a hangposta szólal meg.. Niall-t kérdeztem mindig és ő
mondta, hogy valami új barátnője van és teljesen elszállt
magától. Én most a tanulással foglalkozom és csak az számít
nekem, hogy minden rendben legyen egy nap. Most épp matekon ülök,
mint mindig most sem értek belőle semmit ezért csak verset írok.
Minden nap eszembe jut Louis és hiányzik még mindig. Anya tartja
bennem a lelket és apa próbál viccelődni mindig. Néha nevetek
rajtuk,d e olyan faviccei vannak ami fárasztó nagyon.
- Lena! Légyszíves gyere ki a táblához. - mondta Miss Packet. Csak sóhajtottam egyet és a leghátsó sorból mentem egészen a tábláig. A tanárnő a kezembe nyomta a krétát, amint megláttam a feladatot egyből arra gondoltam, hogy én ebből felvételiztem igazából. Bár mondjuk az is szörnyű lett. Általános iskolai tudásom szerint csináltam meg és majdnem jó lett. Vagyis az összes rossz.. Miss Packet be is írta az egyest és kötelezett a korrepetálásra. Remek, nagyon örülök neki.. Következő órám földrajz, igazából a kedvencem, főleg, hogy most Franciaországot vesszük most. Imádom azt az országot. 10 perc múlva kicsöngettek végre. Az osztály ribancai jöttek felém. Csak megforgattam a szemimet és elővettem a földrajz cuccomat.
- Na Lena, még mindig nem jött meg a stílusod? Jajj most én is belegázoltam a lelkedbe?- kérdezte vinnyogó hangon. Egyszer úgyis leverem a fejét.
- Befognád a szádat? - néztem rá „aranyosan” majd felálltam és elmentem mellette. Lesiettem a földrajz terembe és leültem a helyemre. Felírtam a füzetbe, hogy Franciaország. Be is csöngettek majd a tanár is jött és elkezdett magyarázni egyből. Jó diák módjára írtam le mindent. Ez az utolsó órám szerencsére így egyből mentem is haza. Csörgött a telefonom, ilyenkor mindig abban bízom, hogy Liam hív, de mindig más.. Most éppen Danielle hívott.
- Szia Lena. - köszönt Dani.
- Szia. Mi a helyzet? - kérdeztem.
- Semmi. Figyu, arra gondoltam, hogy elmehetnénk ilyen boksz edzésre, kiadni a fájdalmat..
- De te Londonba vagy... - mondtam értetlenül.
- Fordulj meg és nézz messzebbre. - mondta barátnőm mire megfordultam és láttam a mosolygós arcát. Csak rohantam felé és megöleltem. Ő az aki tudja mit élek át és segít nekem mindig. Mellette mindig mosolygok.
- Hiányoztál! Senkivel nem tudtam beszélni! - mondtam könnyes szemmel neki.
- Te is nekem Lena. Gyere igyunk meg egy kávét. - mondta Dani és elindultunk a Starbucks felé.
- Sziasztok mit adhatok? - kérdezte a szőke hajú csaj.
- Én egy cappucino-t kérek. - mondtam.
- Én meg narancslevet. - mosolygot Dani.
- Rendben, Raffi-nál tudtok fizetni. - mondta a csaj. Odamentünk Raffi-hoz és kifizettük. A csávó megkérdezte a végén, hogy hogy hívnak, hogy rátudja írni a nevemet a pohárra.
- Lena. - mondtam.
- És egy telefon számot mondanál? Nagyon csinos vagy és egy találkozót betudnál szűkíteni a programodba? - kérdezte a csávó.
- Na menj a francba.. - mondtam és kikaptam a kezéből a narancslevet és a cappucino-t is majd mentünk is Dani-val.
- Ez mi volt? - kérdezte Dani.
- Nem érdekel senki. Nekem nem kell fiú. - mondtam.
- Jajj ne már Lena. - mosolygot Danielle.
- Na jó.. Liam tényleg olyan más? - kérdeztem tőle.
- Igen.. Ez nem az a Liam akit én szeretek. - mondta Dani. Na igen.. Danielle teljesen beleszeretett a bátyámba és örülnék is ha együtt lennének mivel Danielle nagyon jó barátnőm.
Beszélgetésünk közben haza is értünk.
- Szia anya. Majd ittaludhat Danielle?? - kérdeztem anyát ahogy beléptem a házba.
- Sziasztok! - jött ki anya és megölelt minket. - Persze. Akár meddig maradhat, neki mindig van hely. - mosolygott anya.
- Oké, akkor most felmegyünk és elkészülünk mert elmegyünk boxolni. - mondtam anyának. Ő csak mosolyogva bólintott. Bepakoltam egy kék psortmelltartót magamnak és egy rövidnadrágot. Raktam el még dezodort és törülközőt meg fésűt. Hajgumival már most összefogtam a hajam. Le is baktattunk Dani-val és el is indultunk a Box terem felé. Mikor beértünk Danielle-t már ismerték. Egy csaj várt ránk.
- Szia, Judy vagyok te biztos Lena vagy. - mosolygott.
- Igen, szia. - mosolyogtam olyan hamisan. Átöltöztünk és bemelegítettünk, Judy megmutatta a fő lépéseket és mozdulatokat aztán a boksz zsákhoz mentünk. Elképzeltem azt a zsákot, hogy ott vetítik ki azt a pillanatot amikor szenvedtem a szakítás után.. Elkezdtem ütni a zsákot jó erősen, közben könnyek csordultak ki a szememből. Csak ütöttem-ütöttem, észre sem vettem, hogy Judy és Danielle is szól, hogy fejezzem be. Csak lihegtem össze vissza és megöleltem Dani-t.
- Na jó lányok, mára ennyi.. Majd gyertek még. - mosolygott ránk Judy és elment. Elmentünk fürdeni Dani-val utána kimentünk a szemközti parkba.
- Szóval? - kérdezte Dani. Én csak rá néztem.
- Nem tudok semmit csinálni, csak szenvedek.. - mondtam. Leültünk a szökőkúthoz.
- Tudom, hogy nehéz, de nem tudsz mit csinálni vele... Próbálj valami olyan tevékenységet találni ami eltereli róla a figyelmed, vagy kiathatod vele a dühödet.. mint például a box. - mosolygott Dani.
- Ez jó ötlet... Perrie összejött már Zayn-el? - kérdeztem.
- Zayn nem meri elmondani neki, mondjuk most össze is vesztek.. - húzta a száját a barátnőm.
- Mert?? - kérdeztem kerek szemekkel.
- Pezz berágott azon ahogy beszélt vele Zayn. Igazából teljesen megértem Perrie-t mivel nem érdemli meg ezek után, hogy bárki is így beszéljen vele. - mesélte Danielle. NA igen, Perrie az a lány aki mindenki mellett kiáll mindenki mellett, és segít mindenkinek. Lassan elindultunk haza ahonnan jó illatok csapták meg az orrunkat. Beléptünk az ajtón nagyon meglepett egy szőke haj. Olyan ismerős volt, még hátulról is. Felállt és megfordult. Ekkor láttam meg az én legjobb barátom mosolygós arcát és a csillogó kék szemeit. Egyből eldobtam mindent ami a kezemben volt és szorosan megöleltem őt.
- Kicsit büdös lehetek.. - nevettem kínosan ölelésünk közben.
- Nem érdekel. Nagyon hiányoztál ám! - mosolygott immár ölelésünk után.
- Te is. Ne tudd meg mennyire szüksgem lett volna erre az ölelésre az elmúlt 3 hónapban!! -mondtam neki majd újra megöleltem. Tökéletes meglepetés lett ez nekem. Végül leültünk az asztalhoz és ettünk. Nagyon jól esett és sokat mosolyogtam és nevettem újra. Végeztünk a kajálással és felmentünk a szobámba.
- Ne.. Lena.. te komolyan kint hagytad ezt a képet vele?? - kérdezte mérgesen Niall.
- Igen.. És nem tudom miért vagy úgy oda ennyire. - mondtam és kikaptam a kezéből a képet majd ügyesen visszahelyeztem a helyére.
- Barátnője van. Tudod? - kérdezte Niall. Én csak Danielle-re néztem aki belecsapott a fejébe. Hirtelen elfogott valami kellemetlen érzés. Csak lehajtott fejjel leültem az ágyamra.
- Figyelj.. neked is lesz más... Csak ő hamarabb túltette magát rajtad és ezen az egészen. - mondta Danielle.
- Na persze. - mondta Niall de ahogy ránéztem inkább befogta a száját mert Danielle mérgesen nézett rá.
- Na jó... Mi folyik itt?? - kérdeztem.
- Semmi.. Inkább aludjunk és holnap elmegyünk moziba és Nando's-ba! - mosolygott Niall és ki is ment a szobámból elfoglalni Liam szobáját.
- Szóval?? - kérdeztem Danielle-t.
- Ez a lány most kezdte az egyetemet, Eleanor a neve, de szakító félben vannak mert Eleanor-nak feltűnt, hogy Louis fura, és miattad fura.. De holnap megbeszéljük. Jóéjt húgi. - mosolygott Dani és adott egy puszit majd befeküdt mellém és már aludt is.. Én is gondolkoztam ezen még egy kicsit majd engem is elvitt az álom manó az álmok világába.
- Lena! Légyszíves gyere ki a táblához. - mondta Miss Packet. Csak sóhajtottam egyet és a leghátsó sorból mentem egészen a tábláig. A tanárnő a kezembe nyomta a krétát, amint megláttam a feladatot egyből arra gondoltam, hogy én ebből felvételiztem igazából. Bár mondjuk az is szörnyű lett. Általános iskolai tudásom szerint csináltam meg és majdnem jó lett. Vagyis az összes rossz.. Miss Packet be is írta az egyest és kötelezett a korrepetálásra. Remek, nagyon örülök neki.. Következő órám földrajz, igazából a kedvencem, főleg, hogy most Franciaországot vesszük most. Imádom azt az országot. 10 perc múlva kicsöngettek végre. Az osztály ribancai jöttek felém. Csak megforgattam a szemimet és elővettem a földrajz cuccomat.
- Na Lena, még mindig nem jött meg a stílusod? Jajj most én is belegázoltam a lelkedbe?- kérdezte vinnyogó hangon. Egyszer úgyis leverem a fejét.
- Befognád a szádat? - néztem rá „aranyosan” majd felálltam és elmentem mellette. Lesiettem a földrajz terembe és leültem a helyemre. Felírtam a füzetbe, hogy Franciaország. Be is csöngettek majd a tanár is jött és elkezdett magyarázni egyből. Jó diák módjára írtam le mindent. Ez az utolsó órám szerencsére így egyből mentem is haza. Csörgött a telefonom, ilyenkor mindig abban bízom, hogy Liam hív, de mindig más.. Most éppen Danielle hívott.
- Szia Lena. - köszönt Dani.
- Szia. Mi a helyzet? - kérdeztem.
- Semmi. Figyu, arra gondoltam, hogy elmehetnénk ilyen boksz edzésre, kiadni a fájdalmat..
- De te Londonba vagy... - mondtam értetlenül.
- Fordulj meg és nézz messzebbre. - mondta barátnőm mire megfordultam és láttam a mosolygós arcát. Csak rohantam felé és megöleltem. Ő az aki tudja mit élek át és segít nekem mindig. Mellette mindig mosolygok.
- Hiányoztál! Senkivel nem tudtam beszélni! - mondtam könnyes szemmel neki.
- Te is nekem Lena. Gyere igyunk meg egy kávét. - mondta Dani és elindultunk a Starbucks felé.
- Sziasztok mit adhatok? - kérdezte a szőke hajú csaj.
- Én egy cappucino-t kérek. - mondtam.
- Én meg narancslevet. - mosolygot Dani.
- Rendben, Raffi-nál tudtok fizetni. - mondta a csaj. Odamentünk Raffi-hoz és kifizettük. A csávó megkérdezte a végén, hogy hogy hívnak, hogy rátudja írni a nevemet a pohárra.
- Lena. - mondtam.
- És egy telefon számot mondanál? Nagyon csinos vagy és egy találkozót betudnál szűkíteni a programodba? - kérdezte a csávó.
- Na menj a francba.. - mondtam és kikaptam a kezéből a narancslevet és a cappucino-t is majd mentünk is Dani-val.
- Ez mi volt? - kérdezte Dani.
- Nem érdekel senki. Nekem nem kell fiú. - mondtam.
- Jajj ne már Lena. - mosolygot Danielle.
- Na jó.. Liam tényleg olyan más? - kérdeztem tőle.
- Igen.. Ez nem az a Liam akit én szeretek. - mondta Dani. Na igen.. Danielle teljesen beleszeretett a bátyámba és örülnék is ha együtt lennének mivel Danielle nagyon jó barátnőm.
Beszélgetésünk közben haza is értünk.
- Szia anya. Majd ittaludhat Danielle?? - kérdeztem anyát ahogy beléptem a házba.
- Sziasztok! - jött ki anya és megölelt minket. - Persze. Akár meddig maradhat, neki mindig van hely. - mosolygott anya.
- Oké, akkor most felmegyünk és elkészülünk mert elmegyünk boxolni. - mondtam anyának. Ő csak mosolyogva bólintott. Bepakoltam egy kék psortmelltartót magamnak és egy rövidnadrágot. Raktam el még dezodort és törülközőt meg fésűt. Hajgumival már most összefogtam a hajam. Le is baktattunk Dani-val és el is indultunk a Box terem felé. Mikor beértünk Danielle-t már ismerték. Egy csaj várt ránk.
- Szia, Judy vagyok te biztos Lena vagy. - mosolygott.
- Igen, szia. - mosolyogtam olyan hamisan. Átöltöztünk és bemelegítettünk, Judy megmutatta a fő lépéseket és mozdulatokat aztán a boksz zsákhoz mentünk. Elképzeltem azt a zsákot, hogy ott vetítik ki azt a pillanatot amikor szenvedtem a szakítás után.. Elkezdtem ütni a zsákot jó erősen, közben könnyek csordultak ki a szememből. Csak ütöttem-ütöttem, észre sem vettem, hogy Judy és Danielle is szól, hogy fejezzem be. Csak lihegtem össze vissza és megöleltem Dani-t.
- Na jó lányok, mára ennyi.. Majd gyertek még. - mosolygott ránk Judy és elment. Elmentünk fürdeni Dani-val utána kimentünk a szemközti parkba.
- Szóval? - kérdezte Dani. Én csak rá néztem.
- Nem tudok semmit csinálni, csak szenvedek.. - mondtam. Leültünk a szökőkúthoz.
- Tudom, hogy nehéz, de nem tudsz mit csinálni vele... Próbálj valami olyan tevékenységet találni ami eltereli róla a figyelmed, vagy kiathatod vele a dühödet.. mint például a box. - mosolygott Dani.
- Ez jó ötlet... Perrie összejött már Zayn-el? - kérdeztem.
- Zayn nem meri elmondani neki, mondjuk most össze is vesztek.. - húzta a száját a barátnőm.
- Mert?? - kérdeztem kerek szemekkel.
- Pezz berágott azon ahogy beszélt vele Zayn. Igazából teljesen megértem Perrie-t mivel nem érdemli meg ezek után, hogy bárki is így beszéljen vele. - mesélte Danielle. NA igen, Perrie az a lány aki mindenki mellett kiáll mindenki mellett, és segít mindenkinek. Lassan elindultunk haza ahonnan jó illatok csapták meg az orrunkat. Beléptünk az ajtón nagyon meglepett egy szőke haj. Olyan ismerős volt, még hátulról is. Felállt és megfordult. Ekkor láttam meg az én legjobb barátom mosolygós arcát és a csillogó kék szemeit. Egyből eldobtam mindent ami a kezemben volt és szorosan megöleltem őt.
- Kicsit büdös lehetek.. - nevettem kínosan ölelésünk közben.
- Nem érdekel. Nagyon hiányoztál ám! - mosolygott immár ölelésünk után.
- Te is. Ne tudd meg mennyire szüksgem lett volna erre az ölelésre az elmúlt 3 hónapban!! -mondtam neki majd újra megöleltem. Tökéletes meglepetés lett ez nekem. Végül leültünk az asztalhoz és ettünk. Nagyon jól esett és sokat mosolyogtam és nevettem újra. Végeztünk a kajálással és felmentünk a szobámba.
- Ne.. Lena.. te komolyan kint hagytad ezt a képet vele?? - kérdezte mérgesen Niall.
- Igen.. És nem tudom miért vagy úgy oda ennyire. - mondtam és kikaptam a kezéből a képet majd ügyesen visszahelyeztem a helyére.
- Barátnője van. Tudod? - kérdezte Niall. Én csak Danielle-re néztem aki belecsapott a fejébe. Hirtelen elfogott valami kellemetlen érzés. Csak lehajtott fejjel leültem az ágyamra.
- Figyelj.. neked is lesz más... Csak ő hamarabb túltette magát rajtad és ezen az egészen. - mondta Danielle.
- Na persze. - mondta Niall de ahogy ránéztem inkább befogta a száját mert Danielle mérgesen nézett rá.
- Na jó... Mi folyik itt?? - kérdeztem.
- Semmi.. Inkább aludjunk és holnap elmegyünk moziba és Nando's-ba! - mosolygott Niall és ki is ment a szobámból elfoglalni Liam szobáját.
- Szóval?? - kérdeztem Danielle-t.
- Ez a lány most kezdte az egyetemet, Eleanor a neve, de szakító félben vannak mert Eleanor-nak feltűnt, hogy Louis fura, és miattad fura.. De holnap megbeszéljük. Jóéjt húgi. - mosolygott Dani és adott egy puszit majd befeküdt mellém és már aludt is.. Én is gondolkoztam ezen még egy kicsit majd engem is elvitt az álom manó az álmok világába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése