Chapter 03. Nando's

Megjöttem az új résszel!! Juppíí!! Tapsot a művésznőnek:D Újra van gépem újra kezdődnek a hetek :3 jövőhét Hétfőn új rész <3

~Liam James Payne~

November vége van. Épp úton vagyok a Starbucks felé ahol találkozóm van. Újabb üzenetem jött a húgomtól. Feloldottam telefonom képernyőjét majd rákattintottam az SMS gombra.

Miért nem veszed fel?? Hiányzol Liam, hiányzik a hangod!! Kérlek hívj fel! Nagyon szeretlek.

Lena.xx

Csak sóhajtottam egyet és elraktam a telefonomat. Hogy miért nem hívtam vissza vagy miért nem üzentem neki? Az nagyon hoszzú. Épp megérkeztem a boltba ahol mosolygós ismerősömet meg is láttam. Odamentem hozzá és egy hosszú csókkal köszöntött.

- Már megint írt neked.. - mondta Sophia úgy, hogy nem nézett rám. Sophia Smith a barátnőm. Nagyon szeretem, már 3 hónapja együtt vagyunk, vagyis mióta hazajöttem a húgomtól. Küldött egyszer egy üzenetet Lena és Sophia nézte meg.. egyből azt hitte, hogy megcsalom és azóta ő is kapja az összes üzenetemet és nem is akar beszélni róla és nem is engedi, hogy elmagyarázzam, hogy ő csak a húgom. Mondjuk lehet az se tetszene neki..

- Csak téged szeretlek kincsem. - mondtam neki és megpusziltam kézfejét. Leadtuk a rendelésünket majd miután megkaptuk már mentünk is haza, vagyis hozzánk.

- És milyen volt a nagyidnál? - kérdeztem tőle.

- Jó, már hiányzott.. Figyelj Liam. Arra gondolta, hogy elutazhatnánk pár napra. - mondta Sophia.

- Hova szeretnél menni? - kérdeztem tőle kíváncsian. Kicsit meglepett a dolog hiszen nem rég ért haza, de máris menne el máshova.

- Brazília? - kérdezte mosolyogva.

- Imádom amikor mosolyogsz. - pusziltam meg a fejét. - Otthon megbeszéljük. - mondtam. Lassan megérkeztünk a kapuhoz. Előreengedtem szerelmemet majd én is mentem utána. Beléptünk az ajtón és mindenki a kanapé döglött kivétel Niall-t ő a konyhában volt.

- Megjöttünk. - mondtam és leseígtettem barátnőmről a kabátját majd én is levetkőztem.

- Niall!!! - rontott be a bejárati ajtón Danielle aztán hirtelen nem is mondott semmit. Ilyernkor nem tudom mi van vele. 

- Baj van Dani?? - kérdeztem tőle. Ő csak megrázta a fejét és beljebb jött bőröndjeivel és becsukta az ajtót. Levette a cipőjét majd a kabátját. Színes bőröndjeit félre rakta, hogy ne zavaron senkit, olyan Danielle-es volt az a bőrönd. Színes és vidám. Egy örökmozgó lányhoz jól megy.

- Szóval.. azt akartam mondani, hogy beszéltem Lena anyujával és mondta, hogy ők nem lesznek otthon valószínű és Lena meg suliban lesz.. csak, hogy nekem nincs kulcsom és, hogy neked van-e? - kérdezte Danielle elhadarva. 

- Van igen.. Szóval akkor a terv marad uyge? - kérdezte Niall miután Dani kezébe nyomta a kulcsot.

- Igen. - mosolygott egy aprót.

- Liam, te nem jössz?? meglepjük Lena-t.. - kérdezte Niall. Csak Sophia-ra néztem aki megforgatta a szemeit majd leült a kanapéra.

- Nem, most nem... - mondtam.

- Akkor legalább írj neki vissza! - háborodott fel Danielle.

- Majd Liam eldönti, hogy visszaír e neki vagy nem. De úgy sem fog mert nem hagyom, hogy ez a majdnem kapcsolata szétrombolja a miénket. - mondta Sophia. Mindenki kicsit nevetett.

- Lena, Liam húga. - mondta Pezz felhőzott szemöldökkel.

- akkor meg főleg.. Egy kis húgocska csak rosszabb.. És Liam engem választott már rég.. - mondta Sophia. Kicsit bűntudatom volt. Mégis csak a húgom.. 

- Hát akkor Liam elég nagy barom... Éna húgaimért mindent eldobnék.. - mondta Louis.

- Na te ne beszélj!! Pont te törted össze a szívét!!! - kiabáltam neki.

- De én legalább szeretem! - kiabálta Louis is. nem bírtam tovább és nekimentem ismét. Én is kaptam pár horgot, ő is kapott párat végül sikerült szétválasztani minket. - Ne feledd el!! Hittél nekem amikor azt mondtam, hogy hiányzik és fontos nekem! Akkor minek ez a balhé? - kérdezte Louis.

- Jó tudod mit? Tudjátok mit?? Nem érdekel Lena! - mondtam és felmentem a szobámba. Sophia feljött utánam.

- Büszke vagyok rád. - mondta és megpuszilta a nyakamat. És akkor jön aminek jönnie kell. Imádom. Ledöntött az ágyra majd levette rólama farmerom és az ingemet. A körmét végighúzta a hasamon amit egy férfias morgással díjaztam. Levettem a felsőjét majd a lényegre is tért. Levette a boxeremet és elkezdett a szájával kényeztetni. A lepedőt szorongattam, és férdias nyögések hagyták el a számat. Mielőtt elmentem volna magam alá fordítottam és levettem róla a csőfarmernadrágját majd a tangáját is. Egyből belé toltam a férfiasságomat majd gyors tempóval toltam. Pár perc múlva el is mentem majd ő is.

- Mi lenne ha most csak pihennénk és holnap este meg elintézném ezt a Brazíliai utat és egy kis időre elmegyünk. - csókoltam meg a fejét.

- Rendben. - mondta és hozzám bújt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindjárt bealszok. Sophia már aludt ezért gyorsan néztem a telefonomat. Nem jött semmi új. Gondolom Danielle már ott van. Megnéztem egy régi képet róla majd elraktam a telefonomat és én is elaludtam.

Másnap olyan 11 körül keltem fel arra, hogy Sophia csikizi a hasam. Csak megcsókoltam. Egész nap a tévét néztük majd lementünk a nappaliba ahol Louis elhozta a barátnőjét így Sophia nem lógott rajtam.

- Nem úgy volt, hogy szakítottatok?? - kérdeztem tőle.

- De...- mondta.

- Akkor meg?? - kérdeztem.

- Nem tudom... felejteni akarok. Azt, hogy ne úgy gondoljak rá mint az a lány akiért ma mindent eldobnék még az életemet is. - mondta Louis. Végül megvettem a jegyet a gépre majd lefoglaltam egy szállodába szobát. Ma éjjel indul egy gép és azzal megyünk.

Szó nélkül sétáltam el Louis mellett majd szóltam Sophia-nak, hogy pakoljon. Én is felmentem és hamar bedobtam egy csomó cuccot.

~McKenzie Elena Payne~

Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem. Kicsit izgatott lettem, hogy talán a bátyám vagy Louis, de ez is egy tévhit lett mivel szimplán csak az emlékeztetőm, hogy 2 nap múlva apa szülinapja. Kikászálódtam az ágyból és átcsoszogtam Niall-höz. Gondoltam, hogy még alszik és így is volt. Rá is ugrottam persze ennek nem örült.

- Niaaaalll. - mondtam nyavajogva.

- Lenaaa!! - ő mérgesen mondta.

- Ma van X-Factor. - pirultam el.

- Jaj te lány! - nevetett Niall majd felkapott az ölébe és lefutott velem a lépcsőn. ledobott a kanapéra majd bekapcsolta a tévét. 

- 5 perc múlva kezdődik addig iszok egy kakaót. - álltam fel a kanapéról. Odarohantam anyához és Danielle-hez. - Szép jó reggelt a világ legszebb anyukájának és a világ legjobb, gyönörű nőjének. - köszöntem nekik.

- Hidegen vagy melegen kéred a kakaót? - kérdezte anya.

- Hidegen. És tudod, hogy mennyire szeretlek egyetlen és pótolhatatlan édesanyám! -mondtam neki.

- Ne nyalizz már megkapod a kakaódat. - nevetett anya.

- De tényleg szeretlek. - mondtam neki. Gyorsan megittam a kakaómat majd leültünk a tévé elé.

- Kik ebben az évben a mentorok? - kérdezte Dani.

- Kelly Rowland, Paulina Rubio, Simon Cowell és Demi Lovato. - sikítoztam el Demi nevét.

- Ja tényleg, Demi a példaképed. - mosolygott Niall.

- Te szerencsés meg ismered de még sem mutatsz be neki. - sértődtem meg. Mikor Demi Lovato nevét bemondták én elkezdtem össze-vissza sikítozni. 10 perc telt el körülbelül az adásból de mi már röhögőgörcsben törtünk ki. 

- Én is akarok nekük énekelni. - nyavajogtam.

- Akkor jelentkezz. - nevetett Niall.

- Nekem nincs hozzá hangom. - mondtam. Végig néztük az X-Factor-t nagyon sokat röhögtünk. Újra nevetek és nem azon bánkódom, hogy vége annak a kapcsolatnak amibe túl naiv voltam. Bár még mindig fáj.

- Elmegyünk a Nando's-ba?? - kérdezte pirulva Niall.

- Menjünk!!! Éhes vagyok!! - nézett rám kérlelő szemekkel Danielle.

- Jó menjünk... De én felmegyek elkészülni! - mondtam majd felrohantam a lépcsőn. Összefogtam egy laza konytyba a hajamat majd tettem fel egy kis alapozót az arcomra és egy kis szempillaspirált a szempilláimra. Flevettem a fekete szaggatott csőnadrágomat, egy fehér trikóval és Louis pulcsijával. Igazából nem tudom, hogy mit keres nálam, de az illatát érzem és ez jó, ez a férfias illat, csak az övé lehet! Lerohantam majd a fehér converse cipőmet felvettem és a zsebembe dugtam a telefonomat. Anyához mentem oda és csak megöleltem. 

-Úgy érzem nem mondom ki elégszer, hogy mennyire fontos vagy nekem. - mondtam neki.

- Ez honnan jött??? - nevetett anya.

- Csak jött. - mondtam és adtam neki egy puszit. Danielle és Niall trappoltak le teljes felszerelésben.

- Mehetünk? - kérdezte Niall és már indult is az ajtó felé. Abban is kételkedem, hogy ez kérdés volt..

Danielle-el csak mosolyogva mentünk a szöszi után.

- Niall..... - nyavajogtam.

- Mondd, csak közben menjünk!! - húzta el a mondatot.

- Felveszel a hátadra? - kérdeztem. Nem mondott semmit csak megállt és várt engem a hátára. Én felugrottam, csak majdnem előreestünk, de ez szerencsére nem következett be.

- Amúgy ez nem Louis pulcsija? - kérdezte Danielle felhúzott szemöldökkel.

- Öm... Izé... De... - mondtam és Niall hátába fúrtam a fejemet.

- Inkább nem mondok semmit. - mondta Niall. Szerencsére közel lakunk a Nando's-hoz ezért hamar oda is értünk. Leppattantam, és Danielle után besétáltam az üzletbe. Sokan voltak így sokat is kellett várni. Danielle csak elsorolta a kedvenceinket majd Niall odaadta neki a pénztárcáját, hogy fizesse ki. Na itt kezdődött a veszekedés.

- Hagyd csak Niall majd fizetem én.. - mondta Danielle.

- De nem, az én vendégeim vagytok. - vágott vissza Niall.

- De én már elővettem a pénzt. - emelte fel a hangját Danielle.

- De én meg ragazkodom, hozzá, hogy én vizessek. Meg amúgy is.... Ennyi nem lesz elég! - mondta Niall. Végülis tényleg nem volt elég az a pénz összeg amit Danielle számolás nélkül kapott ki a tárcájából.

- Nem baj! Én fizetek Niall!!! - mondta Danielle.. És ez így ment még percekig. Annyira elvoltak foglalva egymással, hogy kikaptam a kezükből a pénztárcályukat és felesbe fizettem ki. Amíg veszekedtek addig el is készült a rendelés és azzal együtt ültem le az egyik szabad asztalhoz. Ők tovább veszekedtek. Mindenki jót nevetett rajtuk én meg faltam a kajámat.. Végre észrevették, hogy én már mindent elintéztem, sőt már megettem az én részemet. Egyikőjük sem szólalt meg, úgy ültek egymással szemben.

- Végre.. - nevettem.

Már vagy 5 perce senki nem mondott semmit. A két feldúlt kakas csak tömi magát én meg az utcára bambulok. Eléggé kevesen lettek hirtelen. Arra figyeltem fel, hogy az ajtó fölötti kis csengő megszólalt ezzel jelezve a pult mögött álló munkásságnak, hogy valaki illetve valakik érkeztek. Odafordítottam a fejem és egy sötét barna vagy már szinte fekete hajú barna szemű fiú néz szét. Hirtelen összeakadt a tekintetünk. Ő csak rám mosolygott.. Olyan ismerős volt, de mégsem. Elbűvöltek a szemei, de ezek a szemek nem azok a gyönyörű kék tisztán csillogó szemek amiket annyira szeretek. Úgy éreztem magam mintha valamilyen formán megcsalnám Louis-t. 

- Nevetséges vagy Lena! Már rég szakítottatok.. - mondtam ki véletlen hangosan mire a szöszi és a göndör hajú barátom rámnéztek.

- Jól vagy? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Niall. Lehajtottam a fejem ezzel eltakarva a könnyesedő szemeimet.

- Igen... Végeztetek?? Nekem még tanulnom kéne. -mondtam még mindig lehajtott fejjel és csak jobban éreztem Louis illatát. Ebbe bele fogok őrülni.. Végre végeztek az evéssel és elindulhattunk haza. Egy másodpercre pillantottam arra a srácra és észrevettem vele pár fiú osztálytársamat. Ők csak intettek egyet nekem egy mosoly kíséretével, viszont a a magas vöröshajú, szeplős, de testes osztálytársam intett, hogy menjek oda.

- Öm.. Megvártok kint? Mindjárt megyek. - mondtam mire ők csak furcsán néztek. Odamentem hozzájuk.

- Sziasztok. Maynard miért hívtál? - kérdeztem tőle.

- Figyu.. Holnap ugye töri doga és arra gondoltunk, hogy megszivathatnánk a tanárt. - mondta 

- És ezért hívtál ide?? - kérdeztem kicsit felháborodva. 

- Igazából.. Csak azt akartam kérdezni, hogy jól vagy-e. - mondta.

- Jól vagyok. - mondtam. Már kezdtem kételkedni ebben, hogy jól vagyok hisz magamban beszélek..

- Lena, mehetünk ?- jött oda Niall.

- Mi?? Persze.. - mondtam.

- Akkor holnap Lena. - kacsintott Maynard.

- Ja. Szia. - mondtam és Niall-be karolva mentem ki. Kicsit elgondolkodtam amíg hazasétáltunk. Mikor besétáltunk a házba kinyögtem amit nem akartam.

- Segítetek megszabadulni az emlékektől? - kérdeztem és a pulcsira mutattam. Danielle csak mosolygott és egy puszit adott. Felsétáltunk a szobámba és mind a ketten leültek az ágyra.

- Három vagyis majdnem négy hónap kellett ehhez? Eddig szenvedtél! Ideje van már ennek is. - mondta Niall.

- Na pakold ki az emlékeket. - mondta Danielle. Én csak elővettem 2 alsónadrágot 3 pólót 2 pulcsit, levettem ami rajtam volt pulcsi és a sok kép....

- A ruhákat hazaviszem neki. - mondta Niall.

- Figyelj.. Ezek a képek be vannak keretezve, vagyis üveggel van védve.. Ez álltal kitudod vezetni a dühödet. - mondta Danielle és a kezembe adta az egyik képet.

- Itt voltunk 1 hónaposak és felmentünk a London Eye-ra. - mondtam halkan és végigsimítottam a képen.

Danielle csak nézett és várt úgy mint Niall. Még utoljára megsimítottam a képet majd a falhoz vágtam a képet ami darabokra tört. Ezt csináltam az összes képpel kivéve a kedvencemmel. Kicsit megnyugtatott ez az egész. Niall kiment egy puszit adva nekem. Danielle csak nézett engem.

- Most miaz? - kérdeztem.

- Büszke vagyok rád. - mosolygott.

- Köszönöm. - öleltem meg. Elmentünk zuhanyozni majd elaludtunk. Végül nem is tanultam, de pont leszarom most.