Chapter 04. Gemma's decide

~McKenzie Elena Payne~

Másnap reggel sétáltam a hideg utcákon. Semmi kedvem nem volt a buszhoz amin mindig tömegnyomor van, inkább sétálok egy kicsit. Danielle és Niall még bőven aludtak mikor eljöttem otthonról. A hűvös szél kicsit megcsapta az arcomat. Fehér bőrömön eléggé látszódhatott a vörös pír. Az iskola kapuja előtt voltam már, telefonomból kihúztam a fül hallgatót miközben mentem. Mosolyogva intettem a portásnak aki ugyanúgy intett vissza. Beérve a suliba elfordultam balra és a különböző osztályok terme előtt elsétáltam. A 2. emeleten volt a 9.c osztály amibe én is járok. Nagyot sóhajtva léptem be az osztály terembe, majd megszokott útvonalon mentem leghátulra az ablakhoz. Szerencsére egyedül ülök így kényelmesen elférek, nincs idegesítő pad társ csak én egyedül. Maynard jött egyből oda hozzám.

- 'Reggelt. -köszöntem neki miközben a telefonomat néztem hátha valamilyen csoda folytán a bátyám visszaír az SMS-eimre.

- Na mizu? - kérdezte.

- Fáradt vagyok és már szünetet akarok. - mondtam.

- Ja ismerős... Figyelj, ha bármi baj van nekem elmondhatod.. - mondta. Na jó kezdem úgy érezni, hogy hajt rám.

- Oké. - mondtam. - Milyen óránk lesz? - kérdeztem terelve a témát.

- Francia. - mondta osztály társam. Szóval egy 10 perc osztály főőnök és a többi 35 francia. Nem baj. Imádom a franciát és örülök, hogy az osztály főnököm a tanár. Perceken belül becsengettek. Vigyázzba álltunk majd leültünk ahogy Mrs. Picket mondta.

- Ma új osztály társ érkezik. A neve: Dylen Scott. - mondta Mr. Picket és eddig észre sem vettem Őt. Ő az a fiú aki ott volt a Starbucks-ba. Nagyon meglepett ez az egész.

- Csá... Dylen vagyok, 16 éves egyszer buktam.... - nem mesélt többet magáról csak leült.

- Jól van... Jövőhéten egész héten előadásokat fogunk látni minden témában. Gondolok itt egészségügy, szakmák, lehetőségek és szerelem. - mondta a tanár. Nem figyeltem, csak firkáltam a füzetembe.

- Viszont most francia szó dolgozat! Lapokat elő. - mondta a tanár. Mondott 50 szót amit 5 perc alatt kell leírnunk mindent. Na igen, 5 perc. A 2. percnél végeztem mindennel. Felálltam és kivittem szó nélkül a dolgozatot. Mrs. Picket csak halkan megköszönte franciául. Visszaültem a helyemre és gyorsan megnéztem hátha nem jött-e üzenetem.. Niall írt csak.

Nézz ki az ablakon!;) N.xx

Én csak kinéztem és Niall integetett nekem mosolyogva. Halkan felkuncogtam és egy puszit dobtam neki. Végül elment és mindenki megírta a dogát. 

A mai nap hamar eltelt. Épp pakoltam be a táskámba mikor odajött hozzám 2 fiú. Felnéztem, Maynard és Dylen volt.

- Szia. Dylen vagyok. - mosolygott. Én csak rá néztem majd Maynard-ra.

- Lena. - mondtam.

- Nem jössz el velünk? - kérdezte May.

- Hova? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Inni valamit. - mondta Dylen. Belenéztem a szemeibe és elvesztem, de ismét Louis ugrott be és könnyes lett a szemem.

- Nem bocsi. Haza kell mennem. - mondtam majd kirohantam a teremből. Kiabáltak utána, hogy minden rendben van-e de én csak szaladtam. Kiértem a suliból és észrevettem a kocsinkat és a nekitámaszkodó Niall barátomat. Odarohantam és megöleltem.

-Hát te?? - kérdeztem.

- Jöttem érted. - mondta mosolyogva.
- Úgy érzem, hogy akkor valahova megyünk. - mosolyogtam.

- Jól sejted drága Lena. - nevetett és kinyitotta nekem az ajtót. Beültem és kényelembe helyeztem magam, Niall megkerülte az autót majd ő is bepattant.

- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Titok! De először is. Hoztam neked forró csokit. - mosolygott aranyosan az ír manóm.

- Vagyis kakaó! - csillant fel a szemem, de ez egyből le is fagyott rólam.
- Mi a baj? Ugye nem az amire gondolok? - kérdezte Niall.
- Ő is mindig kakaóval keltett reggel. - mondtam és éreztem, hogy könnyesedik a szemem.

- Kérlek ne sírj. - mondta és megsimogatta az arcomat..
- Lassan már kiszáradok. Az összes nedvemet kisírtam. - mondtam nagyot sóhajtva.

- De amit mutatok majd az tetszeni fog. - mondta és próbált felvidítani. Bekapcsolta a rádiót és Cher Lloyd Want U Back ment.
- Imádom ezt a számot. - mondtam és elkezdtem dúdolni.
- Énekelj! Szép hangod van. - kérlelt barátom.
- Ki az a lány? Mondj többet róla. - mondtam amit gondolok. Eszembe jutott ez az egész a számról.

- Egyetemista csaj, egy évvel fiatalabb Louis-nál. Nem tudom, aranyos lánynak tűnik vagyis aranyosabbnak mint Sophia. Nem beszéltem vele sokat. De Louis-on is látszik, hogy ez amolyan    "Felejtsük el a múltat" dolog. - mondta Louis. Elkezdtem énekelni a számot és beszállt Niall is az éneklésbe. Ez a 3:44 perc jelen pillanatban életem legjobb percei voltak.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem.

- Nemsokára szép hangú. - mosolygott.

- Tudod mit akarok elérni? - kérdeztem.

- Talán... Talán el akarsz menni Párizs-ba? - kérdezte Niall.
- Az az egyik.. Találkozni akarok Demi Lovato-val. - mondtam.
- Hát tegyél érte! És tudod mit? Segítek neked. - mosolygott.

- Megtennéd? - kérdeztem.

- Persze, hisz a legjobb barátom vagy! - nevetett. 

- Niall.. Miért hagytuk el Wolverhamptont?? -kérdeztem.

- Mindjárt ott vagyunk, nyugi. - mondta nagyon nyugodtan. Pár perc kocsikázás után megérkeztünk. Az erdő közepén egy óriási ugráló vár volt. Elkezdtem kicsit nevetni.

- Rózsaszín? - kérdeztem nevetés közben.

- Az a kedvenc színem! Na gyere. - húzott maga után.

- Nincs túl hideg ehhez? - kérdeztem.

- Sosincs elég hideg, hogy ne tegyünk meg egy baromságot. - mondta bölcsen.

- Micsoda költő lettél. - mosolyogtam. Levettük a cipőinket majd felmásztunk az ugráló várra. Nem tudom, honnan pattant ki neki ez az ötlet, de bejövős. Mikor már kicsit elfáradtunk leálltunk és leültünk majd eldőltünk. - Köszönöm. - mondtam és felé fordítottam a fejemet.

- Ugyan mit? - kérdezte.

- Mindent. Itt vagy mellettem a nehéz időkben, megcsináltad nekem ezt. Csak köszönöm. - mondtam.

- Nem tesz semmit. - mosolygott. Még ugráltunk egy kicsit majd elindultunk hazafelé. Danielle ott várt minket anyával együtt.

- Na milyen volt a meglepi? - kérdezte anya.

- Te tudtál erről? - kérdeztem.

- Persze! Danielle is tudott róla. - nevetett.

- Na de jó... Köszönöm. - mondtam nekik is. Danielle segített franciába egy kicsit, aztán megírtam a többi házimat. Végül elbúcsúztunk este, mert ők elmennek haza amikor én kelek föl.

- Nagyon fogtok hiányozni. - mondtam.

- Te is nekünk, de majd beszélünk. -mondta amin csak mosolyogtam majd ledőltünk aludni.

~Harold Edward Styles~

Nemsokára itt vannak az ünnepek, ez állttal épp úton vagyok haza, Holmes Chapel-be. Már várom, hogy anya és nővérem jól magukhoz ölelhessenek.. Mondjuk Gemma nagyon utál, hogy elmentem otthonról. Épp beértem a kis városkába amikor megszólalt a telefonom. Anya volt az. Mosolyogva vettem fel a telefont és közöltem vele, hogy percek kérdése és ott vagyok. Csak mosolyogva és izgatottan nevetett és kinyomta a telefont. Ilyenkor olyan mint egy kisgyerek. Megálltam a ház előtt, a ház előtt amit annyira szeretek. Imádok itt lenni és most jókor is jött egy kis kikapcsolódás. Kiszálltam az autóból és máris anya karjai között voltam.

- Hogy lehetsz ilyen gyors? - nevettem ölelésünk közben.

- Csak régen láttam az én kicsi fiamat. - hallottam anya hangjában, hogy mennyire boldog.

- Öcsi!!!! - rohant ki Gemma és mint a szél, könnyes szemmel ugrott a nyakamba és csak erősen ölelt. - Utállak. - mondta, de tudtam, hogy nem így van.

- Te is hiányoztál Gem. - mondtam a nyakába.

- Gyertek, menjünk be. - mondta anya majd kivettem a cuccaimat a kocsiból és be is mentünk. Üdvözöltem nevelő apámat, Robin-t egy kéz fogással majd leraktam a cuccaimat. Leültünk a nappaliba és anya egyből rám parancsolt, hogy meséljek... 

- Először is.. Jönnek az ünnepek azért jöttem haza meg otthon balhé van. Lehet ott kellene lennem Louis mellett de ő nem mutatja, hogy milyen szarul érzi magát ezért nyugodt szívvel jöttem. - mosolyogtam.

- Milyen balhé?? - húzta fel a szemöldökét Gemma.

- Csaj....- nem akartam többet mondani erről hisz terveim vannak még és nem akarom ezzel elrontani.

- Mesélj valamit. - mondta anya.

- Hiányoztatok. - mosolyogtam rájuk.

- Tudod, hogy te is nekünk. - mondta Gem.

- Tudom.. És Gem van egy kérdésem. - néztem a szemébe.

- Kérdezz!! - parancsolt.

- Van kedved Londonba költözni. Hozzánk?? - kérdeztem.

- Mi?? Nem tudom. Nem akarom anyát itthon hagyni és én ott csak zavarnék. - mondta.

- Dehogy zavarnál! Gondold meg és beszéld meg anyával. Neked mindig van ott helyed. - mondtam "aranyosan". Vagyis belülről így éreztem magam, de kívülről biztos egy idiótának mint szokott. - Na ameddig megbeszélitek felmegyek kipakolni. - mondtam és elindultam felfele. Viszonylag hamar végeztem. Lebaktattam a lépcsőn majd édesanyám felé fordultam.

- Mit szeretnél?  - kérdezte.

- Elmehetek?  - kérdeztem.

- Menj, csak vigyázz magadra. - mondta és adott egy puszit.

- Hova mész?? Én is megyek. - mondta Gem és már öltözött is. Én is felöltöztem majd elindultunk.

- Cél??  - kérdezte nővérem.

- A pékség! - mondtam huncutul.

- Az jó. - nevetett. - Viszel a hátadon? - kérdezte mosolyogva az "ártatlan" nővérem.
- Megtenném, de nem mondtad a varázs szót a másik meg lecsúsznál a kabát miatt. - mondtam.
- Akkor először is! Én vagy az idősebb szóval nem kell ilyen szavakat kimondani a második meg majd kapaszkodok. - mondta és megrebegtette pilláit.
- Nem. - mondtam makacsul.
- Légszíves Harry!!! - kérlelt tovább.
- Nem Gemma, mindjárt ott vagyunk úgy is. Egyébként meg mi a válaszod?? Jöszz velem Londonba majd vagy nem? - kérdeztem terelve a témát.
- Nem tudom, de ne tereld a témát! -  mondta Gemma.
- Nem vagy te buta lány sajnos. - mondtam sóhajtva.
- Khm... - köhögte.
- Nő, bocsánat nő. - mondtam nevetve mert majdnem megfulladt a köhögéstől. - Jól vagy?? - kérdeztem .
- Igen.. - köhintett még egy párat. Végül megérkeztünk a pékségbe ahol megismertek minket és beállhattam a pult mögé. Ekkor megjött a főnök.
- Barbara! - kiáltottam.
- Harry! - lepődött meg ő is majd megölelt. - Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól, hazajöttem az ünnepekre. Te?? - kérdeztem kíváncsian.
- Meg vagyok, jól megy a bolt. - nevetett és nem értettem, hogy min. Ekkor megláttam Gemma'-at ahogyan tömi magába a tortát és én is elkezdtem nevetni. - Te kérsz? - kérdezte Barbara.
- Nem köszönöm, fogadjunk ezt is nekem kell kifizetnem. - mondtam és elővettem a pénztárcámat.
- Hagyd! A ház ajándéka! És fogadd el! . - mosolygott rám Barbara és adott egy Tiramisu szeletet.
- Köszönjük. - mosolyogtam és leültem nővérem mellé. - Nos? - kérdeztem.
- Mi ? - kérdezte értetlenül de tudtam, hogy tudja, hogy mire gondolok.  
- Miért nem tudod eldönteni, hogy miért nem jössz-e velem, hisz ez...
- Harry. Nem hiszem, hogy én oda való vagyok. Nem is ismerek senkit onnan, csak Harry-t. És nem hiszem, hogy oda való vagyok, már mint Londonba. -mondta.
- Ne beszélj hülyeségeket Gem. Megkérdeztem a többieket és ők szeretnék ha odaköltöznél. - mondtam az igazat.
- És anyával mi lesz? - kérdezte.
- Te beszéltél vele és nem én. De van egy olyan sejtésem, hogy elenged. - mondtam vigyorogva.
- Igaz, azt mondta örülne neki és támogat. - mondta halkan.
- Akkor mi az akadálya?? Esküszöm olyan vagy mint Lena. - gondoltam bele.
- Ki? - kérdezte.
- Liam húga. Ugyanilyen, nem tudja eldönteni, hogy mit akar pedig ott van a szívén. - mondtam.
- Szóval menjek igaz?? - kérdezte mire bólintottam. - Jó.. Akkor elmegyek veled Londonba, de ha nem tetszik hazajövök! - mondta.
- Ne fenyegess. - nevettem. - De örülök, hogy jössz. - mosolyogtam. Lassan el is indultunk végül felkaptam a  hátamra nővéremet és úgy mentünk haza. Jó volt ez a délután.