~Perrie Louise Edwards~
Zayn-nel azóta se beszéltem sokat, sőt nagyjából csak veszekszünk. Nagyon megbántott és nem tudom ezt lenyelni hamar, nem olyan vagyok. Most még nyugalom van ahogy a többiek mondanák "Amíg a duo közül nincs itthon vagy alszik valamelyik akkor nyugalom van!" mivel Zayn alszik. Pedig azt hittem, hogy most már tényleg kiderült volna, hogy szeret e de nem! Utálom ezt az egészet. És fel is kelt ő nagysága.
- Mindjárt robban a bomba. - mondta Liam sóhajtva.
- És most alig vagyunk itthon, de úgy fog hangzani, mint ha lennénk vagy húszan. - mondta Sophia.
- Hé! Egy részt szomorú vagyok mert sikerült Lena-t elűzni és most még Danielle sincs itthon más részt pedig nem én szoktam kezdeni a veszekedést. - mondtam elhadarva.
- És megint kezdi, egyedül vagyok brühühü. Mondjak valamit? Akkor menj haza!! - mondta Zayn.
- És kezdődik. - sóhajtott Eleanor.
- Tudod mit?? Kapd be!! És leszarom mit gondolsz csak egy túlméretezett pöcs vagy!! - kiabáltam.
- Mi van már a faszom kell? - kérdezte nevetve.
- Ne forgasd ki a szavaimat! - mondtam mérgesen.
- Most Louis szerinted nem ezt mondta?? - kérdezte Zayn.
- Engem hagyjatok ki ebből, örülök ha a következő fél órában valamelyikőtök elmegy valamerre és abbahagyjátok. - mondta a kérdezett.
- Jó, akkor Perrie! Menj el. - mondta Zayn.
- De, persze már is indulok csak a te kedvedért!! Te nem akarsz hazamenni a családodhoz??? Boldogítsd őket. - mondtam.
- Én se kevertem bele a családodat ebbe, Te se enyémet!! És már azt sem tudom min kaptad fel a vizet a múltkor. - mondta.
- Azon, hogy egy ős paraszt vagy! - mondtam.
- Ja és ezt az ős paraszt, túlméretezett pöcsfejt szereted? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem szeretlek. - mondtam.
- De szerettél! Csak nekem nem te kellettél! - mondta Zayn. Megütöttek a szavak, igaza volt és szörnyű volt belátni. Nem tudtam semmit mondani, az össze szempárt éreztem magunkon, Zayn csak a reakciómat várta türelmesen. Visszhangzott szívverésem, mindenféle kavargott a fejembe. A legfontosabb.. Most mit kéne tennem??? Visszavágni jelenleg semmivel nem tudok. Ennyi, lehet ezt az egészet Zayn nyerte. Megmozdulni sem tudok. Az ilyet honnan tudja? Szerencsére Danielle és Niall lépett be az ajtón így elterelve a többiek figyelmét én egyből Dan-hez rohantam, hogy jó szorosan megölelhessem.
- Huh, ennyire hiányoztam? - kérdezte Dan tőlem.
- Igen! És most gyere velem. - mondtam és húztam magam után a barátnőmet akin még bőven rajta volt az összes cucca.
- Baj van? - kérdezte miután becsaptam az ajtót.
- Zayn. - mondtam.
- Veszekedtetek megint? - kérdezte.
- Igen, de ő nyert véglegesen. Tudja azt, hogy szerettem.- mondtam.
- De hisz most is szereted. - mondta amit én is tudok.
- Tudom, de akkor is. Rossz volt hallani, idézem "De szerettél! Csak nem te kellettél!".-könnyes szemmel mondtam el az utolsó mondatot.
- Jaj drágám! Akkor majd kisírjuk magunkat oké? - kérdezte.
- Olyan jó, hogy hazajöttél, csak Lena hiányzik. - mondtam.
- Igen. Hát ő teljesen össze van törve, minden nap Louis-ra gondol és ha 5 percig nem rajta agyal akkor az már jó. Nincs életkedve és félek, hogy hülyeséget csinál, féltem, de muszáj volt eljönni már, mennem kell dolgozni is. - mesélte Danielle.
- Drága életem, csak jöjjön haza, annyi szeretett kap tőlem, hogy nagyon sokat. Amúgy lehet, hogy jön Harry nővére és lehet, hogy ideköltözik. - mondtam.
- Juj, csaj előny és reméljük nem Sophia fajta. - forgatta meg szemét Dan.
- Kicsit felfrissülök és lemegyünk? - kérdeztem. Ő csak bólintott. Nagy kő esett le a szívemről, hogy Danielle itt van, viszont még nagyobb van rajta, Lena miatt. Megnyugodtam kicsit majd lementünk.
- Figyelj, csak egy kibaszott SMS kéne, hogy tudja mi van veled, hogy jól vagy-e! De te erre sem vagy képes Liam!! Megértem, hogy rózsaszín felhőben úszol, de ő a húgod és ebben senki nem akadályozhat meg! Már kezdem azt hinni, hogy nem is érdekel mi lesz vele. Más vagy mióta Sophia beköltözött az életedbe. - osztotta ki Niall, Liamet.
- Mit csináljak? Mit mondjak neki?? Megoldja, már nem gyerek!! - mondta Liam.
- Pont, hogy ő még gyerek akinek szüksége van a testvérére. Csak te olyan fafejű lettél, hogy semmi sem érdekel. - mondta Danielle is.
- És Liam, nincs a a kártyádon pénz! Vajon miért?? - nézett itt Zayn, Sophiara.
- Ne hibáztassátok őt azért mert szeret engem és én is őt. - védte meg barátnőjét Liam.
- Nem csak Sophia szeret téged. - mondta Danielle amit szerintem magába akart tartani. - Úgy értem, hogy itt mindenki szeret téged nem csak Sophia. - magyarázta ki magát Dan.
- Jó semmi közötök nincs hozzá, hogy mit csinálok és miért. Boldog vagyok. - mondta Liam felháborodva.
- Nem vagy az. - mondta lehajtott fejjel barátnőm halkan mire csak megöleltem. Végül mindenki ment a maga útjára. Nem szívesen de leültem Eleanor és Louis mellé a kanapéra, míg Dan hozza a chipset.
- Közelebb jöhetsz nem harapunk. - mondta Loui.
- Közelebb megyek akkor kikaparnám a szemed Tomlinson. - mondtam. Igazából már annyira nem haragszom Louira mert szakítottak Lenaval persze nem felejtem el, hogy miért, de hogy Eleanor.. már is egy új barátnő, tudtommal azt mondta, hogy szereti Lenat.
- Perrie sajnálom tényleg.- mondta Louis.
- Jó, hagyjuk.. - mondtam.
- Amúgy mi bajod van velem? Vagyis bajotok? - kérdezte El. Dan is leült közénk de ő sem szólalt meg.
- Kérsz Pezz? - nyújtotta felém a tálat. Vettem ki belőle egy marékkal majd lassan megettem.
- Szóval? - kérdezte El.
- Hagyjuk. - mondta Dan.
- Figyeljetek én nem akarok az a "Lena" helyébe lépni, csak azt akarom, hogy jóban legyünk és nem értem miért nem kedveltek. - mondta Eleanor.
- Figyelj, nem is tudsz Lena helyébe lépni még Louis életében sem. Nem tudom mennyit mesélt neked róla. Tudod mi a baj? Nem nyílsz meg és próbálj úgy viselkedni mint amilyennek kell, miután beléptél egy nagy "háborúba". Nem szoktunk mindig mosolyogni mostanában, nem nyár van. - mondta Dan.
- Rendben. Elmehetnénk akkor valamerre és megismerkedhetnénk. - mondta Eleanor. Az nem lehet, hogy a mi hármas fogatunkba egy új tag jön Lena helyett.
- Ha nem baj ma nem mert elfáradtam. Majd valamelyik nap. - mondta Dan és megdobott chipsel.
- Persze, a dobálózásra meg van energiád. - mondtam.
- Arra mindig van. - mosolygott huncutul.
- Demi Lovato.. - mondtam mivel a tévében Demi új száma ment.
- Lena sikítozva ülne most közénk és énekelné a tévével együtt. - mondta Louis.
- Kész csoda, emlékszel a szokásaira? - néztem Louira.
- Ezt nem lehet elfelejteni. - mondta. A nap további részében csak lustálkodtunk majd felmentünk Dan-nel romantikus, bőgős filmeket nézni amiken talán jobban sírtunk mint kellett volna.
- Hozol fel még zsepit? - kérdezte sírva Dan. Én csak bólintottam és sírva mentem le. Mindenki csak furcsán nézett.
- Minden rendben? - kérdezte Niall.
- Nem akarok olyan sorsa jutni mint Holly. - bőgtem Niall vállába.
- Mi van? - kérdezte értetlenül El.
- Egyedül érzi magát csak a barátai vannak neki mert a férje meghalt, a szerelme. - zokogtam újra.
- Még mindig nem értem. - mondta Louis.
- Nem akarok egyedül lenni.. És hol van a zsebkendős zacskó? - kérdeztem szipogva.
- A fenti polcon. - mondta Liam. Szerencsére nem értem el viszont egy furcsa érzés fogott el. Valaki hátulról simult hozzám, egy hajszál sem fért volna el köztünk. Levette nekem a zsebkendőket. Mikor megfordultam Zayn mosolygott rám halványan.
- Köszönöm. -bőgtem magam el újra, legalább tudom fogni a filmre, hogy miért sírok, pedig pont Miatta, hogy nem lehet az enyém.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen. - sírtam tovább. Felvittem a két csomag zsepit és csak Zayn-re tudtam gondolni.
- Végre. - mondta könnyes szemmel Dan. Sikerült végignéznünk a P.S.I love you-t és most beraktuk a Felhők felett 3 méterrel -t. Újra bőgtünk egy sort ez után megnéztük a Titanicot. Na ezen nálam nagyon elszakadt a cérna. Már vergődtem.
- Ne nézzünk többet! Ez szörnyű!! - mondta Dan bőgve.
- Itt alszol ma? - kérdeztem mire ő csak bólintott. Elmentem fürdeni majd Dan is. Befeküdtünk az ágyba de nekem eszembe jutott, hogy szomjas vagyok ezért a konyhába kötöttem ki.
- Hát te? - kérdeztem.
- Nem tudok aludni. De mit érdekel ez téged? - kérdezte.
- Talán azért mert közeledsz felém. - mondtam.
- Ja persze, csak az álmodban. - nevetett.
- Akkor mi volt ez a mai? - húztam föl a szemöldököm.
- Csak segítettem mert nem akartam azt nézni ahogy szerencsétlenkedsz apró létedre. Egy manó vagy. - mondta.
- Mit tettem ellened?? - kérdeztem mérgesen. Nem válaszolt semmit. - Na igen.- nevettem.
- Miért csináljuk ezt? - kérdezte. Nem válaszoltam semmit, levegőnek néztem Őt. Fogtam a poharamat majd indultam vissza. Ekkor megfogta a karomat.
- Mi van? - kérdeztem. Kivette a kezemből a vizet majd megcsókolt. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Azok az ajkak, imádom pedig csak most csókolt meg először. Nem akartam, hogy vége legyen, de sajnos semmi sem tart örökké úgy mint ahogy ez sem.
- Sajnálom, ennek nem szabadott volna megtörténnie.. Sajnálom. - mondta és elment. Én teljesen lefagytam, nem értek már semmit. Sóhajtva mentem föl és feküdtem be az ágyba. Nagy nehezen el is aludtam, de olyan éjjel kettő körül felébredtem. Nem tudtam visszaaludni egyszerűen beszélgetnem kellett valakivel. Dan-t nem volt szívem felébreszteni ezért kimentem a folyosóra és ott eldöntöttem, hogy bemegyek Zayn-hez. Nagy meglepetésemre telefonozott.
- Hát te? - kérdezte.
- Én sajnálom, nem tudtam, most megyek. - mondtam dadogva.
- Gyere be. - mondta. Nem mondtam semmit csak becsuktam az ajtót és leültem az ágyra.
- Baj van? - kérdezte.
- Mit érdekel téged? - kérdeztem.
- Megint kezded?? Miért jöttél ide Perrie? - kérdezte.
- Nem tudok aludni. - mondtam halkan.
- És ehhez én vagyok a legjobb ember, hogy segítsek? - kérdezte Zayn felhúzott szemöldökkel.
- Igen, mert te miattad. - mondtam. Észrevettem, hogy kicsit meglepődött mivel egyből felült az ágyba.
- Nem értelek Perrie. Rajtad nehéz kiigazodni. - mondta.
- Csak szeretlek. - mondtam halkan lehajtott fejjel remélve, hogy nem hallotta.
- Akkor miért csinálod mind ezt? - kérdezte.
- Mit?? Hogy megvédem magam a hülye beszólásaidtól? - néztem Zayn-re.
- Én sajnálom. - mondta halkan.
- Hagyjuk, inkább megyek. - mondtam mire ismét megfogta a kezem majd az ölébe húzott. Háttal voltam neki ezért a nyakamba éreztem a leheletét.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte.
- Nem tudom, féltem. Sőt neked kéne kezdeményezni. - mondtam a végét élénkebben. Úgy éreztem, hogy visszaszól, de nem. Arrébb söpörte a hajamat majd az ajkait a kulcscsontomra helyezte. Ez a gyengédség, még sohasem éreztem tőle ilyet. Szembe fordított magával majd megcsókolt, újra. Imádom nagyon és nem bírom!! Akarom őt!!
- Figyelj.. Eljönnél velem randizni? - kérdezte ami meglepett.
- Öm. Persze. - mondtam. Kicsit örülök, hogy nem csak a szexre kellek neki és ez nagyon jó vagyis számomra biztosan. Dan és Lena se fogja elhinni ezt az egészet!!!!! - Itt aludhatok? - kérdeztem.
- Ne fenyegess!! - nevetett. - Természetesen. - mondta majd bebújtunk az ágyba, magához húzott és azt hiszem ezzel megnyerte a harcunkat, de nem számít csak legyek vele.
- Mindjárt robban a bomba. - mondta Liam sóhajtva.
- És most alig vagyunk itthon, de úgy fog hangzani, mint ha lennénk vagy húszan. - mondta Sophia.
- Hé! Egy részt szomorú vagyok mert sikerült Lena-t elűzni és most még Danielle sincs itthon más részt pedig nem én szoktam kezdeni a veszekedést. - mondtam elhadarva.
- És megint kezdi, egyedül vagyok brühühü. Mondjak valamit? Akkor menj haza!! - mondta Zayn.
- És kezdődik. - sóhajtott Eleanor.
- Tudod mit?? Kapd be!! És leszarom mit gondolsz csak egy túlméretezett pöcs vagy!! - kiabáltam.
- Mi van már a faszom kell? - kérdezte nevetve.
- Ne forgasd ki a szavaimat! - mondtam mérgesen.
- Most Louis szerinted nem ezt mondta?? - kérdezte Zayn.
- Engem hagyjatok ki ebből, örülök ha a következő fél órában valamelyikőtök elmegy valamerre és abbahagyjátok. - mondta a kérdezett.
- Jó, akkor Perrie! Menj el. - mondta Zayn.
- De, persze már is indulok csak a te kedvedért!! Te nem akarsz hazamenni a családodhoz??? Boldogítsd őket. - mondtam.
- Én se kevertem bele a családodat ebbe, Te se enyémet!! És már azt sem tudom min kaptad fel a vizet a múltkor. - mondta.
- Azon, hogy egy ős paraszt vagy! - mondtam.
- Ja és ezt az ős paraszt, túlméretezett pöcsfejt szereted? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem szeretlek. - mondtam.
- De szerettél! Csak nekem nem te kellettél! - mondta Zayn. Megütöttek a szavak, igaza volt és szörnyű volt belátni. Nem tudtam semmit mondani, az össze szempárt éreztem magunkon, Zayn csak a reakciómat várta türelmesen. Visszhangzott szívverésem, mindenféle kavargott a fejembe. A legfontosabb.. Most mit kéne tennem??? Visszavágni jelenleg semmivel nem tudok. Ennyi, lehet ezt az egészet Zayn nyerte. Megmozdulni sem tudok. Az ilyet honnan tudja? Szerencsére Danielle és Niall lépett be az ajtón így elterelve a többiek figyelmét én egyből Dan-hez rohantam, hogy jó szorosan megölelhessem.
- Huh, ennyire hiányoztam? - kérdezte Dan tőlem.
- Igen! És most gyere velem. - mondtam és húztam magam után a barátnőmet akin még bőven rajta volt az összes cucca.
- Baj van? - kérdezte miután becsaptam az ajtót.
- Zayn. - mondtam.
- Veszekedtetek megint? - kérdezte.
- Igen, de ő nyert véglegesen. Tudja azt, hogy szerettem.- mondtam.
- De hisz most is szereted. - mondta amit én is tudok.
- Tudom, de akkor is. Rossz volt hallani, idézem "De szerettél! Csak nem te kellettél!".-könnyes szemmel mondtam el az utolsó mondatot.
- Jaj drágám! Akkor majd kisírjuk magunkat oké? - kérdezte.
- Olyan jó, hogy hazajöttél, csak Lena hiányzik. - mondtam.
- Igen. Hát ő teljesen össze van törve, minden nap Louis-ra gondol és ha 5 percig nem rajta agyal akkor az már jó. Nincs életkedve és félek, hogy hülyeséget csinál, féltem, de muszáj volt eljönni már, mennem kell dolgozni is. - mesélte Danielle.
- Drága életem, csak jöjjön haza, annyi szeretett kap tőlem, hogy nagyon sokat. Amúgy lehet, hogy jön Harry nővére és lehet, hogy ideköltözik. - mondtam.
- Juj, csaj előny és reméljük nem Sophia fajta. - forgatta meg szemét Dan.
- Kicsit felfrissülök és lemegyünk? - kérdeztem. Ő csak bólintott. Nagy kő esett le a szívemről, hogy Danielle itt van, viszont még nagyobb van rajta, Lena miatt. Megnyugodtam kicsit majd lementünk.
- Figyelj, csak egy kibaszott SMS kéne, hogy tudja mi van veled, hogy jól vagy-e! De te erre sem vagy képes Liam!! Megértem, hogy rózsaszín felhőben úszol, de ő a húgod és ebben senki nem akadályozhat meg! Már kezdem azt hinni, hogy nem is érdekel mi lesz vele. Más vagy mióta Sophia beköltözött az életedbe. - osztotta ki Niall, Liamet.
- Mit csináljak? Mit mondjak neki?? Megoldja, már nem gyerek!! - mondta Liam.
- Pont, hogy ő még gyerek akinek szüksége van a testvérére. Csak te olyan fafejű lettél, hogy semmi sem érdekel. - mondta Danielle is.
- És Liam, nincs a a kártyádon pénz! Vajon miért?? - nézett itt Zayn, Sophiara.
- Ne hibáztassátok őt azért mert szeret engem és én is őt. - védte meg barátnőjét Liam.
- Nem csak Sophia szeret téged. - mondta Danielle amit szerintem magába akart tartani. - Úgy értem, hogy itt mindenki szeret téged nem csak Sophia. - magyarázta ki magát Dan.
- Jó semmi közötök nincs hozzá, hogy mit csinálok és miért. Boldog vagyok. - mondta Liam felháborodva.
- Nem vagy az. - mondta lehajtott fejjel barátnőm halkan mire csak megöleltem. Végül mindenki ment a maga útjára. Nem szívesen de leültem Eleanor és Louis mellé a kanapéra, míg Dan hozza a chipset.
- Közelebb jöhetsz nem harapunk. - mondta Loui.
- Közelebb megyek akkor kikaparnám a szemed Tomlinson. - mondtam. Igazából már annyira nem haragszom Louira mert szakítottak Lenaval persze nem felejtem el, hogy miért, de hogy Eleanor.. már is egy új barátnő, tudtommal azt mondta, hogy szereti Lenat.
- Perrie sajnálom tényleg.- mondta Louis.
- Jó, hagyjuk.. - mondtam.
- Amúgy mi bajod van velem? Vagyis bajotok? - kérdezte El. Dan is leült közénk de ő sem szólalt meg.
- Kérsz Pezz? - nyújtotta felém a tálat. Vettem ki belőle egy marékkal majd lassan megettem.
- Szóval? - kérdezte El.
- Hagyjuk. - mondta Dan.
- Figyeljetek én nem akarok az a "Lena" helyébe lépni, csak azt akarom, hogy jóban legyünk és nem értem miért nem kedveltek. - mondta Eleanor.
- Figyelj, nem is tudsz Lena helyébe lépni még Louis életében sem. Nem tudom mennyit mesélt neked róla. Tudod mi a baj? Nem nyílsz meg és próbálj úgy viselkedni mint amilyennek kell, miután beléptél egy nagy "háborúba". Nem szoktunk mindig mosolyogni mostanában, nem nyár van. - mondta Dan.
- Rendben. Elmehetnénk akkor valamerre és megismerkedhetnénk. - mondta Eleanor. Az nem lehet, hogy a mi hármas fogatunkba egy új tag jön Lena helyett.
- Ha nem baj ma nem mert elfáradtam. Majd valamelyik nap. - mondta Dan és megdobott chipsel.
- Persze, a dobálózásra meg van energiád. - mondtam.
- Arra mindig van. - mosolygott huncutul.
- Demi Lovato.. - mondtam mivel a tévében Demi új száma ment.
- Lena sikítozva ülne most közénk és énekelné a tévével együtt. - mondta Louis.
- Kész csoda, emlékszel a szokásaira? - néztem Louira.
- Ezt nem lehet elfelejteni. - mondta. A nap további részében csak lustálkodtunk majd felmentünk Dan-nel romantikus, bőgős filmeket nézni amiken talán jobban sírtunk mint kellett volna.
- Hozol fel még zsepit? - kérdezte sírva Dan. Én csak bólintottam és sírva mentem le. Mindenki csak furcsán nézett.
- Minden rendben? - kérdezte Niall.
- Nem akarok olyan sorsa jutni mint Holly. - bőgtem Niall vállába.
- Mi van? - kérdezte értetlenül El.
- Egyedül érzi magát csak a barátai vannak neki mert a férje meghalt, a szerelme. - zokogtam újra.
- Még mindig nem értem. - mondta Louis.
- Nem akarok egyedül lenni.. És hol van a zsebkendős zacskó? - kérdeztem szipogva.
- A fenti polcon. - mondta Liam. Szerencsére nem értem el viszont egy furcsa érzés fogott el. Valaki hátulról simult hozzám, egy hajszál sem fért volna el köztünk. Levette nekem a zsebkendőket. Mikor megfordultam Zayn mosolygott rám halványan.
- Köszönöm. -bőgtem magam el újra, legalább tudom fogni a filmre, hogy miért sírok, pedig pont Miatta, hogy nem lehet az enyém.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen. - sírtam tovább. Felvittem a két csomag zsepit és csak Zayn-re tudtam gondolni.
- Végre. - mondta könnyes szemmel Dan. Sikerült végignéznünk a P.S.I love you-t és most beraktuk a Felhők felett 3 méterrel -t. Újra bőgtünk egy sort ez után megnéztük a Titanicot. Na ezen nálam nagyon elszakadt a cérna. Már vergődtem.
- Ne nézzünk többet! Ez szörnyű!! - mondta Dan bőgve.
- Itt alszol ma? - kérdeztem mire ő csak bólintott. Elmentem fürdeni majd Dan is. Befeküdtünk az ágyba de nekem eszembe jutott, hogy szomjas vagyok ezért a konyhába kötöttem ki.
- Hát te? - kérdeztem.
- Nem tudok aludni. De mit érdekel ez téged? - kérdezte.
- Talán azért mert közeledsz felém. - mondtam.
- Ja persze, csak az álmodban. - nevetett.
- Akkor mi volt ez a mai? - húztam föl a szemöldököm.
- Csak segítettem mert nem akartam azt nézni ahogy szerencsétlenkedsz apró létedre. Egy manó vagy. - mondta.
- Mit tettem ellened?? - kérdeztem mérgesen. Nem válaszolt semmit. - Na igen.- nevettem.
- Miért csináljuk ezt? - kérdezte. Nem válaszoltam semmit, levegőnek néztem Őt. Fogtam a poharamat majd indultam vissza. Ekkor megfogta a karomat.
- Mi van? - kérdeztem. Kivette a kezemből a vizet majd megcsókolt. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Azok az ajkak, imádom pedig csak most csókolt meg először. Nem akartam, hogy vége legyen, de sajnos semmi sem tart örökké úgy mint ahogy ez sem.
- Sajnálom, ennek nem szabadott volna megtörténnie.. Sajnálom. - mondta és elment. Én teljesen lefagytam, nem értek már semmit. Sóhajtva mentem föl és feküdtem be az ágyba. Nagy nehezen el is aludtam, de olyan éjjel kettő körül felébredtem. Nem tudtam visszaaludni egyszerűen beszélgetnem kellett valakivel. Dan-t nem volt szívem felébreszteni ezért kimentem a folyosóra és ott eldöntöttem, hogy bemegyek Zayn-hez. Nagy meglepetésemre telefonozott.
- Hát te? - kérdezte.
- Én sajnálom, nem tudtam, most megyek. - mondtam dadogva.
- Gyere be. - mondta. Nem mondtam semmit csak becsuktam az ajtót és leültem az ágyra.
- Baj van? - kérdezte.
- Mit érdekel téged? - kérdeztem.
- Megint kezded?? Miért jöttél ide Perrie? - kérdezte.
- Nem tudok aludni. - mondtam halkan.
- És ehhez én vagyok a legjobb ember, hogy segítsek? - kérdezte Zayn felhúzott szemöldökkel.
- Igen, mert te miattad. - mondtam. Észrevettem, hogy kicsit meglepődött mivel egyből felült az ágyba.
- Nem értelek Perrie. Rajtad nehéz kiigazodni. - mondta.
- Csak szeretlek. - mondtam halkan lehajtott fejjel remélve, hogy nem hallotta.
- Akkor miért csinálod mind ezt? - kérdezte.
- Mit?? Hogy megvédem magam a hülye beszólásaidtól? - néztem Zayn-re.
- Én sajnálom. - mondta halkan.
- Hagyjuk, inkább megyek. - mondtam mire ismét megfogta a kezem majd az ölébe húzott. Háttal voltam neki ezért a nyakamba éreztem a leheletét.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte.
- Nem tudom, féltem. Sőt neked kéne kezdeményezni. - mondtam a végét élénkebben. Úgy éreztem, hogy visszaszól, de nem. Arrébb söpörte a hajamat majd az ajkait a kulcscsontomra helyezte. Ez a gyengédség, még sohasem éreztem tőle ilyet. Szembe fordított magával majd megcsókolt, újra. Imádom nagyon és nem bírom!! Akarom őt!!
- Figyelj.. Eljönnél velem randizni? - kérdezte ami meglepett.
- Öm. Persze. - mondtam. Kicsit örülök, hogy nem csak a szexre kellek neki és ez nagyon jó vagyis számomra biztosan. Dan és Lena se fogja elhinni ezt az egészet!!!!! - Itt aludhatok? - kérdeztem.
- Ne fenyegess!! - nevetett. - Természetesen. - mondta majd bebújtunk az ágyba, magához húzott és azt hiszem ezzel megnyerte a harcunkat, de nem számít csak legyek vele.
~Gemma Anne Styles~
Örülök, hogy öcsi itt volt karácsonykor meg szilveszterkor, jót buliztunk. Viszont eléggé izgulok, hogy Londonba megyek, pedig nem is vagyok az a fajta. Anya nagy ölelgetései után végre elindultunk London felé.
- És mi van ha nem fognak kedvelni? -kérdeztem.
- Hát akkor te bolond vagy. - nevetett Harry.
- Ne mondj ilyet. Ez csúnya volt Harold. - mondtam.
- Ne már Gem. Te is tudod, hogy olyan tulajdonságaid vannak amiket mindenki imád. - mondta öcsém.
- Vagy most mégsem. - mondtam. - Mit mondjak majd?? - kérdeztem aggodalmasan. Tényleg féltem és fogalmam sem volt, hogy mi lesz és, hogy jegyzem meg ezt a sok nevet, meg az is eltart majd egy időbe amíg meg nem szokjuk egymást.
- Ne agyald túl. - mosolygott Harry. Az út további részében nem beszélgettünk mert a fülembe bedugtam a fülhallgatót hallgatva a kedvenc számaimat. Nagyon hamar odaértünk célunkhoz én meg egyre idegesebb lettem. Nagy hó volt így azt is elképzeltem ahogy megcsúszok. Hazza segített bevinni a cuccaimat majd az övéit is hozta. Beléptünk az ajtón és kellemes meglepetés fogadott. Nem volt kupi bár lányok is laknak itt úgy értesültem róla. A karácsonyfa még mindig gyönyörűen állt a helyén, a kandallóban a tűz ropogott és ekkor észrevettem a hangzavart. Mint a bolondok háza, futkároznak mindenhol, verekednek a kanapén. Még mindig izgultam nagyon.
- Megjöttem!! És hoztam egy meglepetést! - mondta öcsém. Ekkor minden szempár ránk szegeződött.
- Gemma vagyok, Harry nővére. Sziasztok. - mondtam félénken..
- Menj már beljebb Gem. - nyavalygott mögöttem Harry.
- Varázsszó? - kérdeztem visszagondolva arra a napra amikor mentünk Barbara-hoz.
- Légszíves. - mondta az orra alatt. Arrébb mentem, én is levettem a cipőmet meg a kabátomat is. Harry hátulról lökdösött, hogy menjek.
- Igen Harry, könyökölj bele a csigolyáimba. - mondtam kicsit hangosan.
- Ne okoskodj! Ülj le. - mondta Harry. Én amolyan "megöllek" arc kifejezéssel néztem rá.
- Danielle vagyok. - mosolygott rám.
- Én Perrie, Ő itt Zayn aztán, Louis, barátnője Eleanor, Niall, Liam, neki a barátnője Sophia. - mosolygott rám Perrie.
- Gemma vagyok. - mosolyogtam ismét.
- Nagyon szép neved van. - mondta Sophia.
- Köszönöm, még soha nem mondták ezt nekem.-lepődtem meg egy kicsit.
- Hidd el jól fogod érezni magad itt és jókat fogunk nevetni. - mondta Danielle.
- Igen, remélem. - mosolyogtam. Ekkor megszólalt öcsém telefonja. Meglepődött eléggé. Nem tudom ki hívta senki sem. Végül nagy mosollyal hangosította ki. Mikor megszólalt a telefonban mindenki meglepődött csak én nem tudtam mi van. Liam mérgesnek tűnt, Niall és Danielle pedig kicsit idegesek voltak a többiek főleg Louis, megdöbbenten ültek.
Harry? Lena vagyok, segítened kéne.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése