~McKenzie Elena Payne~
A hideg víz lemossa rólam a még mindig bőrömön hagyott érintéseit, csókjait. Hihetetlen, hogy már lassan fél éve, hogy szakított de én még mindig ilyenekkel szenvedek. Nagy sóhajtás után kiléptem a zuhany kabinból, magam köré tekertem törülközőmet majd belenéztem a tükörbe, egy teljesen összetört lányt láttam, még mindig látszódik rajtam. Gyorsan megszárítottam a hajamat majd felkaptam a fehérneműimet. Kisminkeltem magam majd felvettem a fehér ruhámat. Kicsit átvasaltam a hajamat. A telefonomat elraktam a táskámba a pénztárcám mellé. Lementem a lépcsőn, gyorsan felhúztam a cipőmet és felvettem a kabátomat. Pont időben készültem el mert Maynard meg is érkezett.
- Mész? - kérdezte anya.
- Igen. majd jövök ne várj. Szeretlek. - mondtam és megpusziltam anyát.
- Vigyázz magadra. - mondta majd kimentem az ajtón és megöleltem osztálytársamat.
- Hé Lena! Jól nézel ki! Készen állsz egy vad szilveszteri partira? - kérdezte viccesen.
- Igen. - mosolyogtam.
- A parkban találkozunk Dylen-nel. Ha persze nem baj. - nézett rám.
- Ja rendben, nem. - mondtam
- Megint nagyon nyúzottnak tűnsz, sokkal jobban mint szoktál. - figyelt meg a sötétben is barátom.
- Sötétben is ilyen jól látsz?? - kérdeztem.
- Igen, de ne aggódj ma este nem fogsz rá gondolni! - mondta.
- Már jó lenne.- sóhajtottam.
- Fel a picike fejeddel. -nevetett.
- Az ott Dylen? -kérdeztem. Ő csak bólintott majd odamentünk. A két fiú lepacsizott egymással majd nekem adott egy puszit.
- Gyönyörű vagy. - mondta Dy.
- Hát ha az utcai lámpa világítás jó fénybe hoz, csak éjjel fogok mászkálni. - mondtam kicsit humorosan.
- Na kezd megjönni a kedve nagyságának. -mondta May.
- Induljunk mert kezdek fáradni. - mondtam és elindultam.
- Te mindig fáradt vagy. - mondta May.
- Hogy tudsz abba a cipőbe menni? - kérdezte Dylen.
- Úgy, hogy nő vagyok. Amúgy könnyű. - mosolyogtam.
- Aha... Szerintem durva. Hé May.. képzelj el engem egy magassarkúba tipegni. - mondta Dylen és elkezdett lábujjhegyen tipegni. Kitört a röhögőgörcs belőlem is. Már egy 5 perce mentünk amikor elkezdtünk "gyakorolni" a francia dogára ami abból állt, hogy franciául beszélünk egymással.
- Que boirons-nous? (Mit fogunk inni) - kérdezte May.
- Je sûr d'abord un verre de vodka. (Én biztosan először egy pohár vodkát) - mondtam biztosan.
- Oh madame, lui-même comment de façon charmante coquin. (Oh hölgyem, maga milyen bájosan huncut) - mondta viccesen Dy.
- Je suis une bibliothèque. (Egy könyvtár vagyok.) - mondta May mire elkezdtünk nevetni Dylen-nel.
- Most mi van? - kérdezte értetlenül.
- Te komolyan nem tudod mit mondtál? - kérdeztem nevetve.
- Azt mondtad, hogy egy könyvtár vagy!! - röhögött Dylen.
- Ja, hogy ti összefogtatok ellenem? - kérdezte sértődötten Maynard.
- Nem! Mi csak egy húron pendülünk. - mondta Dy és a vállamra rakta a kezét majd megpuszilta a fejemet. Így haladtunk tovább amíg oda nem értünk. Hamar bejutottunk és egyből a pulthoz mentünk. Megittunk 2-2 pohár vodkát majd May elment csajozni.
- Na? Megyünk táncolni? - kérdezte kiabálva, hogy értsem is amit mondd. Én csak bólintottam majd a parkett közepére befurakodtunk. Jól éreztem magam nagyon. Sokáig táncoltunk, talán túl sokáig mert azon kaptam magam, hogy Dylen megcsókolt. Nem ellenkeztem, de miért??? Megszakítottam csókunkat majd kirohantam a helyiségből. Felkaptam a kabátomat majd a táskámba a telefonom után kutattam. Fogalmam sem volt, hogy kit hívjak. Megpróbáltam Niall-t de csak a hangposta és ugyan ez volt Danielle-nél és Perrie-nél is. Hirtelen csak egy embert tudtam keresni, aki tudott mindent. Megnyomtam a hívás gombot és pár csöngés után felvette.
Harry? Lena vagyok, segítened kéne.. - Lena
Lena? Tudod mennyi az idő? - Harry
Segíts. -Lena
Ne sírj.. Mi történt? - Danielle
Harry!!Követ!!!! - Lena
Ki?? Lena!! Ne idegesíts!!!! - Niall
Rosszat tettem. És miért vagyok kihangosítva?? - Lena
Sajnálom. Már nem vagy. Mi történt? - Harry
Elmentem bulizni ma két osztálytársammal és... - Lena
És?? - Harry
Megcsókolt.. Harry szörnyen érzem magam, hányingerem van és szédülök. - Lena
Lena ez csak egy csók.. Megvárjam amíg hazaérsz? - Harry
Nem csak egy csók! Louis-t akarom! Érted?? Nem bírom tovább!! - Lena
Ne kiabálj.. Tudom nehéz, de figyelj. Egyszer túl kell tenned magad ezen. - Harry
Inkább meghalok. - Lena
Meg ne merd tenni mert utánad megyek és jól megütlek!! Követ még? - Harry
Nem - Lena
Akkor nyugodj le. Hol jársz? - Harry
Mindjárt otthon - Lena
Most már ne sírj. Menj haza, zuhanyozz le aztán aludj, holnap úgy is szombat. - Harry
Hiányzik. - Lena
Tudom. Ne feledd ez csak egy csók nem számít semmit érted? Minden rendben lesz mint volt. - Harry
És Liam? - Lena
Ő el van magával és Sophia-val. - Harry
Utálom de hiányzik. - Lena
Nem tudsz semmit tenni ő döntése, tudom ez hülyeség mert a bátyád de fogadd el. Amúgy itt van a nővérem és majd valamikor szeretném bemutatni neked. - Harry
Rendben. Hazajöttem és köszönöm Harry. - Lena
Ugyan, holnap majd Niall-ék felhívnak. pihenj és ne sírj se most se elalvás előtt. És ez parancs. - Harry
Köszönöm Szia. Puszillak titeket. - Lena
Mi is téged, vigyázz magadra és ha bármi van hívj. - Harry
Harry szavai megnyugtattak kicsit. Mikor beléptem az ajtón anya egyből kérdezősködött, de én csak felrohantam. nagyon gyerekes amit csinálok, hogy egy csók miatt ilyen hisztit vágok le, de így érzek, nem tehetek róla.
- Lena! Minden rendben? - kopogott anya halkan.
- Igen.- mondtam de egyáltalán nem így volt.
- Kérlek engedj be. - még mindig nem szállt le az ajtómról. Odasétáltam egy pár perc múlva és kinyitottam majd gyorsan belehasaltam az ágyba. Anya leült mellé és elkezdte a hátamat simogatni ezzel jelezve, hogy mondjam el neki mi a baj.
- 3 hónap eltelt már, de én még nem nyugodtam bele, hogy elvesztettem. - sírtam a párnámba.
- Idő kell mindenhez. Nem megy minden az egyik napról a másikra.. Eljön majd az idő amikor megtanulod, hogyan bánj az emlékeiddel és hogyan kezeld őt és akkor jön az új fejezet az életedben, de ehhez el kell engedned a múltat! Ne kapaszkodj bele. Tudom, szörnyen nehéz, de majd miután megteszed, erősebbé tesz a gondolat, hogy megcsináltad, már nem sírsz miatta! És ha ez a Louis annyira szeretett volna nem tette volna ezt veled. - adta a tanácsokat anya.
- És mennyi ideig kell ezt még elviselnem?? Meddig kell szenvednem?? - kérdeztem miközben felültem.
- Attól függ, hogy mikor vagy kész rá elengedni. - fogta meg a kezem. - Egyébként Liam-nek tényleg barátnője van? - kérdezte terelve a témát.
- Igen... Azért nem keres minket mert az a csaj gyogyós! Nem engedi, hogy beszéljen velem. Utálom. - mondtam. - Köszönöm anya. - öleltem meg
- Ugyan mit?? Ez a dolgom, segíteni neked. - mosolygott rám és adott egy puszit.
- Most én szerintem pihenek. - mondtam és bementem a fürdőbe lemosni a sminkemet. Anya elköszönt majd ő is elment. Befeküdtem az ágyba, úgy voltam vele, hogy majd holnap reggel lefürdök. Még írtam egy SMS-t Niall-nek amiben ennyi állt: "Szerinted elég erős vagyok ahhoz, hogy felejtsek?? Hogyan?" Nem vártam meg amíg válaszol mivel nagyon álmos vagyok így hamar eltűntem az álmok világában.
~Danielle Claire Peazer~
Lena-val most beszélgettem, szegény szörnyen van. Nem érdemli meg ezt az élettől. Most úgy elmennék egyet vásárolni vele, csak messze van, kibeszélné magát nekem és én is neki. Lementem a lépcsőn ahol csak Zayn, Liam és Sophia voltak. Leültem Zayn mellé. Pár perc csönd után a mellettem ülő fiú szólalt meg.
- Mi van Lena-val? - kérdezte.
- Szörnyen van, utálja magát és öngyilkos akart lenni.- mondtam az utolsó részt a mondatomnak remegő hangon. Nem hiszem el, hogy még ezen sem rebbent meg a szeme Liam-nek. Szörnyen bunkó lett mióta Sophia-val van és a legrosszabb az egészben, hogy még mindig szeretem és a közelségét akarom.
- Valamit tenni kéne. El kellene hozni ide, vagy azzal csak rontanánk? - agyalt hangosan Zayn. Liam fogta magát és felállt.
- Hihetetlen, hogy mennyire nem törődsz vele! A példaképe voltál, de te eltoltad ezt előle és saját magadtól toltad el őt. Milyen érdekes, hogy augusztus végén még nekirontottál Louis-naka hogyan megláttad, mivel nem bírtad elviselni, hogy a húgodat ilyenné tette, most meg, hogy rosszabb lett a helyzet nem érdekel téged semmi csak, hogy a barátnődet kielégítsed. És a barátaid?? - kérdeztem.
- Befognád? - kérdezte Liam mérgesen.
- Ha én Lena helyében lennék már a legelején nem próbáltalak volna megkeresni.... Nem is tudom mit pofázok itt neked, úgy sem érdekel téged és csak magamat járatom le. Ja és csak, hogy tudd.. Nem vetted észre aki ebben a házban igazán szeretett, és a hülye még most is szeret. - mondtam majd felmentem. Remélem kicsit elgondolkozik majd. 10 perc után rájöttem, hogy hülyeség volt hisz neki csak egy kis szeretet kell amit nem kap meg. Próbál megfelelni egy embernek, de rosszul csinálja. Este felé mentem csak le, úgy döntöttem, hogy beszélek vele de a srácok épp egy kisebb bulit tartottak. Meg is találtam a keresett személyt a kanapén. Leültem mellé.
- Mi a baj? -kérdeztem.
- Semmi. - mondta de tudtam, hogy nem igaz.
- Én sajnálom amit mondtam csak nagyon kikeltem magamból és nem gondolkoztam, Liam. Sajnálom nagyon. - mondtam a szemébe.
- Nincs semmi baj. Viszont benned megbízom. - ez nagyon jól esik és jobb kedvem is lett. - Mivel egy vesével születtem kell még egy, de nem találtak megfelelő embert még. - mondta. Nagyon megdöbbentettek a szavai így még rosszabbul éreztem magam.
- Sophia tudja? - kérdeztem.
- Igen. - felelte.
- És?? nem próbál segíteni? - kérdeztem. Ekkor jött az emlegetett szamár.
- Hoztam neked egy kis pezsgőt. - ült az ölébe barátnője. Nem hittem el amit látok. Gyorsan feláltam és kikaptam Liam kezéből a poharat.
- Te normális vagy???? Tudod mi a gondja Liam-nek és te csak itatod a föld alá?? Milyen barátnő vagy? Mondd csak! meg akarsz már szabadulni tőle? Vagy mit akarsz, hogy rosszabbul legyen??- kérdeztem idegesen majd kimentem a kertbe. Aaz idő is olyan mint a hangulatom.. teljesen borzalmas, itt nemsokára vihar lesz úgy ahogy ebbe a házba is. Órákig állhattam ott vagy csak percekig ami óráknak tűnt. hllottam, hogy valaki kijön a házból.
- Ne haragudj Sopha-ra, így próbálja levezetni ezt az egészet, és még próbál bulizni hisz fiatal még. - mondta Liam a hátam mögött.
- Szeretném odaadnia vesémet.- mondtam.
- Nem, nem fogadom el! - mondta.
- Akkor csak, hogy én jó lennék-e. - makacskodtam.
- Nem Danielle. - kezdte ő is.
- Kérlek!!! Szeretném! - mondtam magabiztosan.
- Jó.. holnap úgy is mennem kell be. -mondta.
- Ez az! - örültem meg kicsit.
- DE! Ha lehetne akkor sem!! - mondta. Nem érdekelt amit mondott, ha jó lesz minden akkor megteszem, nem érdekel! Szeretem és ennyivel tartozom neki. Kitártotta karját majd aazokat a derekam köré font. Nagyon boldog voltam és csak élveztem, hogy az illetát érzem, hogy megölel, hogy érzem a közelségét.
*****
- Örülök, hogy belementél.
- Hát én kevésbbé. - mondta.
- Szeretném ezt és ez így jó, hidd el. - mondtam.
- De akkor sem fogom elfogadni a vesédet. - mondta. Liam tudta hova kell menni én csak követtem. Nem mertem felhozni témának Lena-t, nem tudtam mi lenne a reakciója hisz most nincs itt Sophia. Bementünk a doktorhoz mert időpontja volt.
- Ó, Liam és..
- Üm.. Jó napot, Danielle Peazer vagyok. - mutatkoztam be.
- Dr. Max Cord. - mutatkozott be az orvos is. Kicsit már őszült a haja és a bőrén is látszott, hogy már élt. - Örülök, hogy jött mivel van egy jó hírem. - mondta a doktor.
- Bocsánat doktor úr, de egy fontosabbat szeretnék. - vágtam szavába.
- Tessék csak. - mondta.
- Szeretném megvizsgáltatni agam, hogy avesém jó lenne e Liam-nek. - mondtam.
- O erre semmi szükség mivel találtunk egy megfelelő donort. - mondta. Nem hittem füleimnek. Ez csodálatos. Liam örömében felkapott és megpörgetett.
- Mikor lenne a műtét? - kérdezte Liam miután kipörgetett engem a világból.
- Jövő hét Kedd megfelel? - kérdezte.
- Tökéletes! Nagyon köszönöm doktor úr! - mondta Liam. mosolyogva mentünk ki.
- Liam ez csodálatos. - mosolyogtam mint a hülye gyerek.
- Köszönöm Danielle. - mondta majd megölelt. - És akiről beszéltél tegnap amikor kiabáltál velem, az a lány te vagy? - kérdezte ölelésünk közben. Megfagyott bennem a vér is. Mit mondjak neki? Az igazat vagy ne?.
- Nem. - mondtam egy kis magammal harcolás után. Csöndben maradt és elindultunk a kocsi felé de mivel fontos nekem a téma rákérdeztem.
- Lena? - egyetlen szót kérdeztem és tudta miről van szó.
- Sophia nem örül neki. - mondta.
- De ő a húgod, Liam. Nem teheted ezt vele!!! - mondtam.
- Sajnálom, tényleg. - mondta.
- Jó akkor tudod mit? Hívd fel! Most! - mondtam és a kezébe nyomtam telefonomat. Bepittyegte a számot, tudom, hogy ő is akarja. Párat sípolt ki majd Lena felvette a telefont. Ideges volt és nem hallottam, hogy Lena tudott volna bármit mondani arra, hogy Liam van a telefon túloldalán. Csak néztem Liam arcvonásait. Megfogtam a kezét, hogy bátorítsam. Körülbelül 5 percet beszéltek.
- Na? - kérdeztem.
- Nem akar látni, utál, elrontottam mindent! Hallottam a hangján, hogy nincsen jól. Ezt nagyon elrontottam Danielle. - mondta.
- Ezt igen, de hidd el. Minden jobbra fog fordulni!! - mondtam és rámosolyogtam.
- Csak legyen igazad. - mondta és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Amikor nincs itt Sophia tökre a régi Liam jelenik meg és ez nagyon jó. Felpörgette a motort majd elindultunk. Furcsálltam, hogy nem arra megyünk amerre jöttünk, ekkor észrevettem a közeli Starbucks-t. Nem mondtam semmit csak mosolyogtam. Bementünk és sorban álltunk.
- Mit kérsz? Ma én fizetek! Ünnepelünk . -mosolygott őszintén.
- Nem szükséges, van pénzem. - mondtam.
- Ragaszkodom hozzá Dan. - mondta és visszatolta a kezem a táskámba. Csak mosolyogtam.
- Egy cappuccino-t sok habbal, és köszönöm . - mosolyogtam.
- Ugyan. - legyintett egyet. Nagy nehezen sorra kerültünk, Liam elmondta a rendelésünket majd amikor kérdezték a neveket rám nézett majd mosolygott. - Danielle, és mellé egy szívecskét is kérhetek? - kérdezte Liam nevetve. Az eladó lány is nevetett én csak elpirultam. Kifizette Liam majd megkaptam a poharat.
- Köszönöm, és a szívet is. - mosolyogtam.
- Megérdemled. - mondta. leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.
- Sophia ha megtudja engem megöl. - mondtam.
- Nem fog, te csak egy nagyon jó barát vagy. - mosolygott. nem esett a legjobban és lehet ezt ki is mutattam. Szerencsére mielőtt Liam megszólalt volna jött egy SMS-em. Perrie volt.
- Bocsánat. - mondtam és gyorsan válaszoltam Pezz-nek.
- Minden rendben? - kérdezte miután láttam, hogy elküldöm az üzenetet.
- Igen. nem megyünk? Még van egy kis dolgom. - mondtam.
- Mész valamerre? - kíváncsiskodott.
- Igen, jelentkezek egy tánc iskolába. - mondtam.
- Elvigyelek? - kérdezte kedvesen.
- Nem kell köszönöm. - mondtam majd egyszerre álltunk fel.
- Rendben, akkor menjünk . -mondta. Elköszöntünk majd beültünk a kocsiba, a rádióba egyik kedvenc számom ment Justin Timberlake-től a Mirrors. Végig dúdoltam vagy beleénekeltem, a szám végére hazaértünk mert nem voltunk már messze. Nevetve mentünk a kapuhoz ahol még Liam megölelt és azt mondta, hogy köszöni ezt a délelőttöt, jól érezte magát velem. Ez után bementünk a házba. Mindenki lent volt Pezz-en nem láttam azt amire számította és ekkor vettem észre Sophia-t aki a semleges arcból elmosolyodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése