Chapter 09. London

~McKenzie Elena Payne~

Lesokkolódva álltam ott. Nem számítottam arra, hogy ennyire lefagyok. Azt hittem egy kicsikét már túlléptem rajta. Össze kell szednem magam, erős vagyok.

- Szia. - mosolyogtam aprót.

- Szia! Biztos te vagy Lena. - mosolygott egy csaj az arcomba.

- Öm. Én vagyok, igen. De megtudhatom te ki vagy?- kérdeztem.

- Liam nem mesélt rólam? Ejnye. - mondta a lány. Aha szóval Liam barátnője. - Sophia Smith vagyok. - nyújtott kezet, de nem fogadtam el.

- Ja, már tudom. - mondtam és Dani és Pezz felé fordultam. - Segítetek kipakolni? - néztem a táskámra. Ők csak mosolyogtak.

- Mindjárt jövünk. - mondta Pezz és utánunk futott.

- Na megy majd a pletyi. - hallottam még Zayn szavait amin csak elmosolyodtam. Nagyon hiányoztak.

- Ez a csaj hogy néz ki? - kérdeztem ahogy beértünk a szobámba ami még mindig ugyanúgy állt és ez megmosolyogtatott.

- Utáljuk őt. Nem szimpatikus és megváltoztatja Liam-et. - mondta Dani.

- Tényleg, ő hol van? - kérdeztem.

- Jó kérdés. - mondta Perrie. Leraktuk a táskámat majd lementünk mosolyogva.

- Nialler!! - mentem oda hozzá.

- Lena. - mosolygott és megölelt.

- Annyira hiányoztatok. - borzoltam össze Zayn haját.

- Héé! A hajam! - mondta nevetve.

- Bocsi már... - mosolyogtam végre. - És Gemma, te hány éves vagy? - kérdeztem.

- 19 vagyok, most vagyok másodikos az egyetemen. - mondta.

- Értem. - mondtam.

- De hogy érted, hogy érted? mivel értenéd? - kérdezte Niall.

- Ezt megjegyeztem Horan. - mondtam.

- Nyugodtan Payne, de nem tudod mivel fogod megjegyezni. - nevetett Niall és egyre többen követték a példáját.

- De izék vagytok. - mondtam.

- Lena? Lena!! - mosolygott Liam majd odajött hozzám és megölelt.

- Szia... ennyire hiányoztam? - kérdeztem. Ő csak bólintott.

- Még sem hívtál.- mondtam.

- Ne veszekedjünk, kérlek. - mondta Perrie.

- Jó hagyjuk. Itt vagyok pár napot aztán úgyis megyek haza. - mondtam.

- De mesélj!! Ki ez a fiú akivel te randiztál? És mesélj el mindent!! - mondta Dan.

- Megcsókolt?? - kérdezte Niall úgy mint egy lány.

- Kivel randiztál? - kérdezte a bátyám mire megláttam ahogyan Sophia megforgatja a szemeit. Tényleg idegesítő.

- Aha, nem mond semmit szóval smároltak. és jól smárol?  - kérdezte Pezz.

- Nem tudjátok ezt megbeszélni valahol máshol? - kérdezte Louis. meglepett, nagyon is mivel eléggé idegesnek tűnt, vagy csak én gondolom így? Az biztosan nem lehet, hogy féltékeny lenne, hisz ő használt ki, ő szakított velem!!

- Szóval? - kérdezte Niall.

- Hagyjatok már ezzel. Elmentem vele, ő az új srác az osztályba és aranyos, barna szemű és hajú. igen megcsókolt jó volt szép volt de elég volt. - mondtam.

- Húha!! Megbántott?? Kitekerem a nyakát! - mondta Pezz amin csak nevettek a többiek.

- Nem.. Csak szimplán így sikerült.. De eléggé fáradt vagyok, inkább elmegyek pihenni. - mondtam és adtam egy-egy puszit mindenkinek.

- De csak most jöttél! - mondta Perrie szomorúan.

- Akkor gyertek fel nézzünk filmet úgy is bealszok rajta. - mondtam kicsit mosolyogva. Felmentem és senki nem jött utánam. Kicsit örültem ennek, viszont csak Louis-ra tudtam gondolni, lehet rossz ötlet volt idejönni. Olyan fura, hogy itt szinte nem változott semmi. A szobám is ugyan úgy maradt mint eddig. Olyan fura érzés öntött el. Jó itt lenni, de legszívesebben hazamennék most rögtön.

Hamar elaludtam és hamar is keltem. A szervezetem hozzá szokott a korai keléshez így hat órakor már fent voltam. Leballagtam lassan a lépcsőn majd meglepetésemre Louis lent volt. Halkan mentem a hűtőhöz, nem mondtam semmit sem. Kivettem a müzlit meg vettem elő kanalatés tálat. Láttam, hogy ő is azt eszik így leültem vele szembe majd megcsináltam a reggelim. úl sok közös van bennünk.

- Ma elmegyünk egy nyugodtabb helyre... ? Tudod beszélgetni..- szólalt meg.

- Neked is jó reggelt. - mondtam.

- Jó reggelt. Szóval? - kérdezte.

- Legyen. - mondtam majd ettem tovább csendben. Ő felállt az asztaltól elmosta a tányérját majd felém fordult.

- Megreggeliztél, utána jó? - kérdezte.

- Igen. - mondtam halkan. Végül Louis kiment én pedig egyedül ettem tovább. Nem akartam befejezni, nem akartam, hogy kettesben legyünk. Végül megettem, elmosogattam és felmentem a szobámba. Arcot és fogat mostam majd sminkeltem. Nem készültem nagyon így csak egy enyhe alig látszódót alapot raktam fel. Felvettem a csőnadrágomat meg egy egyszerű pólót. A telefonom a zsebembe raktam majd lementem ahol Louis már várt. Felvettem a cipőm meg a kabátomat és kinyitotta előttem az ajtót. Kisétáltam majd felé fordultam.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Szerinted? Csak a szokásos helyre. - vonta meg a vállát.

- Elegem van belőled. - mondtam pár perc csend után.

- Ezt nem értem. - mondta.

- Az van, hogy amikor én jól érzem magam te mindig felbukkansz és, így soha nem fogok tudni felejteni! És tudod mit?? Kurvára nem tudom, hogy mit szerettem benned. - kiabáltam.

- Elhiszem, hogy utálsz, de akkor miért sírsz? - kérdezte.

- Mert még így is szeretlek. - sírtam. - Szerintem nekünk nem kéne mit beszélni. - mondtam mire ő csak megcsókolt. Nem bírom.. nehezen de visszacsókoltam és már nagyon hiányzott. Viszont eszembe jutott minden szemétsége így megszakítottam az előbbi cselekvésünket és gyors léptekkel indultam vissza a házba. Hamar beértem ahol már mindenki fent volt. Végig néztem rajtuk, semmi nem változott maximum csak Perrie hajszíne és itt van Gemma, de más nem. Nem éreznek máshogy mert itt vagyok. Talán nem is hiányoztam nekik. Felfutottam a szobámba ahol csak leültem az ágyra és bambultam magam elé, már nem is sírtam. Valaki kopogott és benyitott, nem is tudom ki volt, nem is érdekelt.

- Túl vagyok már rajta. Nem érdekel, esküszöm. - mondtam nem tudom kinek bár van egy sejtésem.

- Tudom. - mondta. Na jó rá nem számítottam. Harry nővére miért akar nekem segíteni?

- Gemma? Te mit keresel itt? - kérdeztem.

- Hát gondoltam megpróbálok segíteni amiben tudok.- ült le mellém.

- Mindig megnehezíti. - mondtam.

- Azt mondtad, hogy túl vagy rajta. Akkor már csak egy valakinek kell bizonyítanod és az te magad vagy! - mondta Gemma.

- De.....

- Nincs de.. Ha tényleg eldöntötted akkor ne félj új szerelemtől vagy egyedülléttől! Bizonyítsd úgy, hogy ha elmegyünk valahova ne érezd magad rosszul, és csak röhögj ezen az egészen! Ha pedig igazán bizonyítottad akkor már csak egy része marad az életednek. És ne felejtsd el, hogy a barátaidra számíthatsz. - mondta. Teljesen elgondolkoztam ezen az egészen és igaza van.

- Köszönöm. - mondtam mikor megöleltem.

- Szóra sem érdemes. - legyintett. Még egyszer megköszöntem és lementünk.

- Mizu csajok? - kérdezte Niall mire én a nyakába ugrottam.

- Lena! mi van veled? Az előbb még könnyes szemmel rohantál fel. - értetlenkedett ír barátom.

- Jó hatással van rám Gemma. - sikítottam a nyakába.

- Azt vettem észre. - nevetett szegény.

- Kicsi a rakás! Én is!!! - sikított Dani és rám ugrott így elestünk a földre.

- A három grácia egymásra talált. - mondta Zayn.

- Hé én pasi vagyok. - mondta Niall.

- Nem is rád gondoltam. - nevetett Zayn mivel már Perrie is rajtunk volt.

- Istenem. Három víziló megtámadott! Segítség!! - kiabált Niall mire egy nagy ajtócsapódást hallottunk. Szerintem Louis hazaért. Kiabálást hallottunk a konyhából ami kivételesen nem Louis volt. Felismertem az egyik hangot ami a bátyámé volt a másik meg valószínű a barátnőjéé. Mi is a neve? Sara vagy Sonja? Már nem tudom. Rólam volt a balhé remek. Valami olyan, hogy én megváltoztatom Liam-et, hogy csak velem törődik stb.

- Bocs, hogy beleszólok, de mióta itt vagyok Liam hozzám sem szólt így nem tudom min vagy kiakadva. -mondtam értetlenül.

- Elrontasz mindent! Louis és Eleanor kapcsolatát és a mi kapcsolatunkat is!- kiabálta a csaj.

- Mi a szarnak kiabálsz? Nem vagyok süket! És egyedül aki itt tönkreteszi Louis és Eleanor kapcsolatát az maga Louis! És mondd meg mit ártottam neked? Te ártottál nekem! Miattad nem boldog az egyik legfontosabb személy az életemben! Miattad elveszítettem a bátyámat és akkor te vagy kiakadva? És mi közöd Louis kapcsolatához?? És hozzám? Mert szerintem semmi és örülnék ha nem rólam menne a vita! Azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam a barátaimmal akik számítanak! De ez is elcsesződött. - mondtam kicsit felháborodva. Mikor ki akartam menni Louis-ba ütköztem. - Ne mondj semmit. - mondtam majd felmentem a szobámba.

~Louis William Tomlinson~

Nagyon feldúltnak tűnt Mc így csak néztem utána ahogy felrohan. Ez a csaj mindent elront tényleg igaza volt Mc-nek. Most legszívesebben utána mennék és megvigasztalnám, de nem tehetem. Megráztam a fejem majd leültem a kanapéra. Az agyamba kavargott minden ami az én szerelmemmel kapcsolatos és majd meg bolondulok, hogy most nem bújik hozzám ha van valami baj és én nem tudok segíteni. Apró kezeket éreztem a vállamon, tudtam ki az hisz a házból csak ő áll velem szóba. Elkezdte masszírozni a vállam ami kicsit megnyugtatott.

- Tudod, hogy attól mert haragszok rád még számíthatsz rám. - mondta Dani.

- Köszönöm. - mondtam. Lehuppant mellém majd rám nézett.

- Bökjed. - mondta.

- Ma elhívtam beszélgetni de nem lett belőle semmi.. Megcsókoltam, nem bírtam ki Danielle. - mondtam.

- Akkor ezt elbasztad Louis. Legalább próbálj meg barátkozni vele. Tudod, hogy legalább köszönő viszonyba legyetek. - mondta Dani.

- Mi a téma? - huppant le Perrie majd Gemma is.

- Lena. - mondta Dan.

- Ne már! Boldog! Épp rosszul van de amúgy boldog nem? Miért kell mindig kivesézni az életét mindenkinek? - kérdezte Gemma.

- Ezt te nem érted. - mondtam.

- De értem Louis. Szereted még őt csak már nincs esélyed mivel ő tovább lépett és boldog akar lenni. - mondta Gemma.

- Én is boldog akarok lenni végre, csak kibaszott nehéz. - mondtam.

- Ezt tudjuk. És szerintem kezdd ott, hogy bocsánatot kérsz mindenkitől akiktől kell.- mondta Perrie. Úgy utálom, hogy mindig igazuk van.

- Rendben. Most viszont megyek. Jó éjt. - mondtam és elmenetem. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyba.
Már éjfél volt de nem tudtam elaludni. Csak gondolkoztam és gondolkoztam. Vihar volt. Régen ilyenkor mindig átjött Mc és most... most meg egyedül fekszek itt. Nagy nehezen sikerült elaludnom viszont arra keltem, hogy valaki bejön és lefekszik az ágyamra. Nem nyitottam ki a szemem de éreztem az illatát ami azóta sem változott. Halkan suttogott.

- Nehéz elfelejteni mikor szeretlek és mindig vágyom az érintéseidre. Nem tudom hogy csináltad Tomlinson de teljesen sikerült az ujjaid köré csavarnod. - mondta.

- McKenzie. - nyitottam ki a szemem és megfogtam a kezét. Esküszöm mint egy filmben.

- Úr isten! Te fent vagy? - állt fel hirtelen de még fogta a kezem. Visszahúztam.

- Szeretlek még mindig.. - mondtam mire most ő csókolt meg és így hosszú csókcsatát vívtunk. Levegő hiányába váltunk szét majd egymás szemébe néztünk és újra érintkeztek az ajkaink.