~Louis William Tomlinson~
Ez a csók, őszinte és tökéletes számomra. Hülye vagyok, hogy menni hagytam és tényleg kibaszott nehéz. És az is az volt, hogy az ajkainknak el kellett válniuk.
- Ezt nem kéne. - suttogta alig egy centiméterről.
- Ezt nem kéne. - suttogta alig egy centiméterről.
- Szeretlek! Esküszöm! - mondtam és éreztem, hogy könnyes lett a szemem. Még mindig egymás szájába beszéltünk.
- Nem hiszek neked. - mondta halkan.
- Sajnálok mindent! Mindent amit tettem őszintén sajnálom! Rájöttem, hogy te vagy a legfontosabb nekem. - mondtam és lefolyt egy könnycsepp a szemem sarkából.
- Megbocsájtok egy részét ennek az egésznek, de teljesen összetörtél. És csak egy utolsót kérek.. - mondta nagyon halkan.
- Bármit megteszek. - mondtam.
- Utoljára hagy legyek a tiéd és ölelj át szorosan egy éjjel. Kérlek. - hallottam ahogy szipog.
- Ezt akarod? - kérdeztem.
- Igen. - szipogta. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, hogy lássam is. Szerintem meglepődött, hogy könnyeket talált a szememben, de én is, hogy most még gyönyörűbb. - Igazából szörnyen hiányzol.. - mondta miközben gyűrögette a felsőjét. Felálltam az ágyról majd elé sétáltam. Ledöntöttem az ágyra miközben a szemembe nézett és úgy kapaszkodott belém mintha az élete múlna ettől. Óvatosan illesztettem ajkaimat az övére, ekkor elgondolkodtam, hogy miért hagytam ezt elmenni. Elengedtem. Lehet ha akkor utána megyek még az enyém lenne.
- Louis.. Minden rendben? - kérdezte. Észrevettem, hogy patakokban folyik a könny a szememből.
- Persze. - mosolyogtam egy aprót majd elkezdtem a nyakát csókolni. A puha bőre égette a számat ami most kellemes volt. Végig csókoltam a kulcscsontján és levettem róla a felsőjét. A mellét nem takarta már semmi így mohón elkezdtem velük játszani. Éreztem ahogy beletúr a hajamba ezzel is jobban felizgatva engem. Őszintén már alig bírtam, de tudtam, hogy ennek így kell most lennie és ha kell várok rá, ha pedig nem ő lesz velem az oltárnál akkor egyedül halok meg. Elkezdtem az hasát puszilgatni és amikor a bugyija széléhez értem beljebb húzta azt és elkezdett kuncogni.
- Borotválkozz meg. - a csilingelő nevetése engem is mosolygásra kényszerített. Ránéztem komolya amíg ő még mindig mosolygott és csillogást láttam a szemében még úgyis, hogy félig sötét volt.
Elkezdtem bugyin keresztül izgatni miközben a kezem az oldalát simogatta a másikkal meg támaszkodtam. Mikor éreztem, hogy elég nedves a bugyiba akasztottam az egyik ujjamat és lehúztam róla a kék tangáját, ő is levette a alsónadrágomat. Egyből belé hatoltam majd elkezdtem lassan mozogni, teljesen fölé kerültem így meg is csókoltam közben. Féltem, hogy megbánja, de ezen már nem lehet változtatni. Egyre gyorsabban löktem és újra emlékek ugrottak fel. Nem vagyok normális el kéne mennem egy pszichológushoz. Végül ő ment el előbb utána követtem én is. Lihegve feküdtem be mellé, de ő csak a plafont bámulta.
- Megbántad. - mondtam.
- Nem.. csak nehéz elfelejteni téged. - fordult felém teljes testével. Nem mondtam semmit. Akkor miért csinálja ezt, ha így is nehéz neki? - De még élvezem, hogy mellettem vagy. - mondta és hozzám bújt. Természetesen már reflexből átkaroltam, pedig milyen rég volt.
- Úgy mondod, mintha a saját halálodat tervezgeted. - mondtam.
- Nem. Csak mi soha többet nem fogunk beszélni és találkozni. Én ide többet nem jövök vissza és amúgy is csak Dan-nel, Perrie-vel és Niall-el fogok beszélni. - mondta könnyes szemmel, de hamar kitörölte onnan és csak jobban a mellkasomhoz bújt. - Szeretlek. - mondta.
- Én is téged. - mondtam.
- Akkor segíts abban, hogy majd nem keresel. - nézett rám gyönyörű szemeivel. Nehéz, és legszívesebben most üvöltöznék és széttörnénk mindent ami az utamba kerül. Szerintem érezhette, hogy megfeszül a karom és a mellkasom is mivel az apró kezeit rárakta. - Szóval megkérhetlek erre? - kérdezte.
- Csak ha valamelyik lány vagy Niall mindig mondd nekem valamit rólad, hogy hogy vagy. ÉS ha baj van leszarom amit most megbeszélünk és megyek hozzád! - mondtam makacsul mire nevetett egy kicsit.
- Rendben. - mondta mosolyogva. - Viszont pihenjünk mert fáradt vagyok. - mondta.
- Nem akarom, hogy elmenj. - mondtam.
- Pedig elfogok. És csak tudd. Akármi lesz én szeretni foglak mindig! ÉS ezt tényleg jegyezd meg! - kötötte a lelkemre.
- Értettem főnök. - pusziltam bele a hajába. - Szeretlek és sajnálok mindent. - suttogtam. Ő már becsukta a szemét és engem ölelve próbált aludni. Nagyon lassan én is elaludtam.
Reggel arra keltünk, hogy Danielle toporzékol az ágyam mellett. Mc is értetlenül nézett barát nőjére akinek már olyan vörös volt a feje mintha felakarna robbanni.
- Ti mit csináltatok? - kérdezte még nyugodtan.
- Nem lehetne később Dan? - kérdezte szerelmem és visszahúzott az ágyba engem is.
- Nem Lena!! Tudtommal te felejteni akarsz! - beszélt egyre hangosabban Danielle.
- Dani kérlek. - mondtam.
- Te meg se szólalj! Eddig kiálltam melletted nem?? És most is tegyek így? Nem, nem fogok! - kiabálta.
- Én jöttem át jó?? Én akartam. - kiabált Mc is.
- De te bolond vagy??? Meg mondtam, hogy kerüld nem?? - kiabálta Dan.
- Ne mondd meg, hogy mit csináljak!! Nekem ez kellett!! - kiabálta Mc majd a ruháival együtt kivágódott az ajtón.
- Megnehezíted a dolgát.. - nézett rám.
- Ő jött át, ő kért meg, ő mondta el, hogy szeret és ő mondta, hogy ez után még csak ne is keressem. - mondtam. Dan kiballagott a szobámból én csak ki sem mentem mert hallottam a veszekedéseket, mikor váltunk mi ilyenné? Csak szenvedtem végig és elkezdtem gondolkozni Eleanor-on is. Végül felhívtam.
Szia. - köszönt bele vidáman.
Zavarlak? - kérdeztem egyből
Nem, mondjad csak. - hallottam a hangján, hogy mosolyog
Holnap tudunk találkozni? - érdeklődtem.
Holnap, igen. De délelőtt mert utána mennem kell anyuval el. - gondolkozott el majd magabiztosan folytatta.
Rendben, akkor 10-kor a starbucks-ban? - a kedvenc helye persze, hogy belemegy.
Oké. Akkor holnap Szia Louis. - köszönt el majd le is rakta.
Szia. - mondtam a még bele bár szerintem már nem hallotta. Eljött a 3 óra mivel megjöttek Mc-kért. Leballagtam, hogy elköszönjek. Épp Perrie-t és Gemma-t ölelgeti majd Niall-t is megölelte. Még Liam-től is elbúcsúzott. Akkor komolyan gondolta? Odajött hozzám és meglepetésemre mindenki előtt megölelt.
- Szeretlek. - mondtuk egyszerre.
- De komolyan. - mondtam.
- Akkor talán egy másik életben Louis. - mosolygott majd odament az ajtóhoz.
- Tőlem el sem búcsúzol? - kérdezte Danielle halkan mellettem.
- Danielle, ne keress engem te sem! Ha akarsz tudni valamit majd Niall vagy Perrie elmondják.- mondta hidegen. Nem hiszem el, hogy ezt mondta a legjobb barát nőjének, ez olyan fura. Itt minden megváltozott teljes mértékben. Minden esetre Mc örökre hiányozni fog és ugyan addig fogom szeretni. Rám mindig számíthat..
- Louis.. Minden rendben? - kérdezte. Észrevettem, hogy patakokban folyik a könny a szememből.
- Persze. - mosolyogtam egy aprót majd elkezdtem a nyakát csókolni. A puha bőre égette a számat ami most kellemes volt. Végig csókoltam a kulcscsontján és levettem róla a felsőjét. A mellét nem takarta már semmi így mohón elkezdtem velük játszani. Éreztem ahogy beletúr a hajamba ezzel is jobban felizgatva engem. Őszintén már alig bírtam, de tudtam, hogy ennek így kell most lennie és ha kell várok rá, ha pedig nem ő lesz velem az oltárnál akkor egyedül halok meg. Elkezdtem az hasát puszilgatni és amikor a bugyija széléhez értem beljebb húzta azt és elkezdett kuncogni.
- Borotválkozz meg. - a csilingelő nevetése engem is mosolygásra kényszerített. Ránéztem komolya amíg ő még mindig mosolygott és csillogást láttam a szemében még úgyis, hogy félig sötét volt.
Elkezdtem bugyin keresztül izgatni miközben a kezem az oldalát simogatta a másikkal meg támaszkodtam. Mikor éreztem, hogy elég nedves a bugyiba akasztottam az egyik ujjamat és lehúztam róla a kék tangáját, ő is levette a alsónadrágomat. Egyből belé hatoltam majd elkezdtem lassan mozogni, teljesen fölé kerültem így meg is csókoltam közben. Féltem, hogy megbánja, de ezen már nem lehet változtatni. Egyre gyorsabban löktem és újra emlékek ugrottak fel. Nem vagyok normális el kéne mennem egy pszichológushoz. Végül ő ment el előbb utána követtem én is. Lihegve feküdtem be mellé, de ő csak a plafont bámulta.
- Megbántad. - mondtam.
- Nem.. csak nehéz elfelejteni téged. - fordult felém teljes testével. Nem mondtam semmit. Akkor miért csinálja ezt, ha így is nehéz neki? - De még élvezem, hogy mellettem vagy. - mondta és hozzám bújt. Természetesen már reflexből átkaroltam, pedig milyen rég volt.
- Úgy mondod, mintha a saját halálodat tervezgeted. - mondtam.
- Nem. Csak mi soha többet nem fogunk beszélni és találkozni. Én ide többet nem jövök vissza és amúgy is csak Dan-nel, Perrie-vel és Niall-el fogok beszélni. - mondta könnyes szemmel, de hamar kitörölte onnan és csak jobban a mellkasomhoz bújt. - Szeretlek. - mondta.
- Én is téged. - mondtam.
- Akkor segíts abban, hogy majd nem keresel. - nézett rám gyönyörű szemeivel. Nehéz, és legszívesebben most üvöltöznék és széttörnénk mindent ami az utamba kerül. Szerintem érezhette, hogy megfeszül a karom és a mellkasom is mivel az apró kezeit rárakta. - Szóval megkérhetlek erre? - kérdezte.
- Csak ha valamelyik lány vagy Niall mindig mondd nekem valamit rólad, hogy hogy vagy. ÉS ha baj van leszarom amit most megbeszélünk és megyek hozzád! - mondtam makacsul mire nevetett egy kicsit.
- Rendben. - mondta mosolyogva. - Viszont pihenjünk mert fáradt vagyok. - mondta.
- Nem akarom, hogy elmenj. - mondtam.
- Pedig elfogok. És csak tudd. Akármi lesz én szeretni foglak mindig! ÉS ezt tényleg jegyezd meg! - kötötte a lelkemre.
- Értettem főnök. - pusziltam bele a hajába. - Szeretlek és sajnálok mindent. - suttogtam. Ő már becsukta a szemét és engem ölelve próbált aludni. Nagyon lassan én is elaludtam.
Reggel arra keltünk, hogy Danielle toporzékol az ágyam mellett. Mc is értetlenül nézett barát nőjére akinek már olyan vörös volt a feje mintha felakarna robbanni.
- Ti mit csináltatok? - kérdezte még nyugodtan.
- Nem lehetne később Dan? - kérdezte szerelmem és visszahúzott az ágyba engem is.
- Nem Lena!! Tudtommal te felejteni akarsz! - beszélt egyre hangosabban Danielle.
- Dani kérlek. - mondtam.
- Te meg se szólalj! Eddig kiálltam melletted nem?? És most is tegyek így? Nem, nem fogok! - kiabálta.
- Én jöttem át jó?? Én akartam. - kiabált Mc is.
- De te bolond vagy??? Meg mondtam, hogy kerüld nem?? - kiabálta Dan.
- Ne mondd meg, hogy mit csináljak!! Nekem ez kellett!! - kiabálta Mc majd a ruháival együtt kivágódott az ajtón.
- Megnehezíted a dolgát.. - nézett rám.
- Ő jött át, ő kért meg, ő mondta el, hogy szeret és ő mondta, hogy ez után még csak ne is keressem. - mondtam. Dan kiballagott a szobámból én csak ki sem mentem mert hallottam a veszekedéseket, mikor váltunk mi ilyenné? Csak szenvedtem végig és elkezdtem gondolkozni Eleanor-on is. Végül felhívtam.
Szia. - köszönt bele vidáman.
Zavarlak? - kérdeztem egyből
Nem, mondjad csak. - hallottam a hangján, hogy mosolyog
Holnap tudunk találkozni? - érdeklődtem.
Holnap, igen. De délelőtt mert utána mennem kell anyuval el. - gondolkozott el majd magabiztosan folytatta.
Rendben, akkor 10-kor a starbucks-ban? - a kedvenc helye persze, hogy belemegy.
Oké. Akkor holnap Szia Louis. - köszönt el majd le is rakta.
Szia. - mondtam a még bele bár szerintem már nem hallotta. Eljött a 3 óra mivel megjöttek Mc-kért. Leballagtam, hogy elköszönjek. Épp Perrie-t és Gemma-t ölelgeti majd Niall-t is megölelte. Még Liam-től is elbúcsúzott. Akkor komolyan gondolta? Odajött hozzám és meglepetésemre mindenki előtt megölelt.
- Szeretlek. - mondtuk egyszerre.
- De komolyan. - mondtam.
- Akkor talán egy másik életben Louis. - mosolygott majd odament az ajtóhoz.
- Tőlem el sem búcsúzol? - kérdezte Danielle halkan mellettem.
- Danielle, ne keress engem te sem! Ha akarsz tudni valamit majd Niall vagy Perrie elmondják.- mondta hidegen. Nem hiszem el, hogy ezt mondta a legjobb barát nőjének, ez olyan fura. Itt minden megváltozott teljes mértékben. Minden esetre Mc örökre hiányozni fog és ugyan addig fogom szeretni. Rám mindig számíthat..
~Danielle Claire Peazer~
Szörnyen fájt a szívem, hogy Lena így el ment és ezt mondta nekem. Mindenki meglepődött ezen nem csak én. Csak bambultam magam elé könnyes szemmel és gondolkoztam, hogy hol ronthattuk el ennyire?? Még mindig nem tudtam felfogni, hogy mik hagyták el legjobb barát nőm száját.
- Gyere ülj le. - húzta a kezem Perrie én pedig tehetetlenül mentem utána. Leültetett a kanapéra én pedig elkezdtem sírni.
- Nem gondolta komolyan. - mondta Gemma.
- Te még nem tudod, hogy mit gondol komolyan és mit nem. Egyikünk se gondolta, hogy tényleg elment még augusztus végén! És teljesen komolyan gondolta ezt is! És sajnos itt sem tudom Louis-t hibáztatni. - mondtam.
- Pedig lehetne. - mondta Harry.
- Harry fogd be. - mondta Zayn.
- De most nem az ő hibája? Ha nem csak dugásra kellett volna akkor még itt lenne és mindenki boldog lenne! - akadt ki Harry.
- Kussolj!! Én szeretem teljes szívemből csak elbasztam! - kiabálta könnyes szemmel Louis. Azt hittem egymásnak mennek, de nem. Harry lefagyott, Louis pedig visszaült. - Soha többet nem láthatom és a hangját sem hallhatom. - csukta le a szemét a hős szerelmes Romeo.
- Elbasztad haver. - mondta Liam akinek az ölébe ült az akit még jobban a föld alá kívánok.
- Muszáj folyton róla beszélni? - kérdezte Sophia.
- Nem. és mi újság az egyetemen? Milyen ronda ruhákat terveztél megint? - mosolygott rá Perrie ami kicsit megmosolyogtatott.
- Én kimegyek kicsit, nem akarok vitát hallani meg megemésszem a dolgokat. - mondtam és mentem a cipőmért meg a kabátomért. Kisétáltam a kertbe és leültem a hideg hinta ágyra. Nyáron kényelmesebb, de nem érdekelt. Ez a Sophia is eltakarodhatna innen olyan lazán mint Lena, de nem, neki Liam pénze kell. Ez a különbség kettőnk között. Neki a vagyona kell nekem meg a szeretete.. Milyen érdekes ez az élet.. folyton csak elvesz valami jót az életemből, és amikor azt hiszem, hogy mégis akkor újra pofára esek. Nekem csak a tánc van úgy tűnik. Lehet el kéne mennem majd innen amikor lesz a lehetőség mikor nyár lesz...
- Ne keseredj el.. Minden rendben lesz. Sőt lehet vissza jön. - ült le mellém valaki és tádám ki az? Hát Liam.
- Neked nem rossz ez az egész? - kérdeztem.
- Kicsit. - mondta.
- Nem rég még majdnem agyon verted a legjobb barátodat Lena miatt, most meg mosolyogva csókolgatod a barát nődet miközben elment örökre. Nem látjuk többé Liam. - sírtam el magam újra.
- Látni fogjuk, ígérem. És ezt tisztelem benned.. Tudom, hogy nem szeretitek Sophia-t, de te vagy az egyetlen aki nem hordja le mindennek mikor ketten vagyunk. Tudod Dani, te egy csodálatos lány vagy és én melléd egy becsületes férfit tudok elképzelni szóval úgy válassz. - mosolygott miközben megölelt. De basszus ő az aki kell magam mellé!!!!!
- Louis és a húgod újra lefeküdtek egymással. De ez maradjon a mi titkunk. - mondtam. Felnéztem rá és láttam, hogy az álla megfeszül.
- Majd beszélek vele. Nekem Louis elmondta, hogy szereti, de ez ami kettőjük közt megy egy nagy dráma. - mondta Liam.
- Ebben az egész házban már fél éve egy nagy dráma megy. Ezért akarok elmenni innen. - mondtam.
- Mégis hova? - kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel.
- Ugye bekerültem a tánc suliba és ha minden jól megy bekerülök az X Factoros táncosok közé és mehetek turnézni. - meséltem.
- Ragadd meg az alkalmat! És nem azért mondom mert megakarok tőled szabadulni, hanem ez az álmod nemde? Akkor hajrá. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam.
- Ugyan már. Amúgy, holnap egy kis shoppingolás? - kérdezte.
- Nem is tudom.. Sophia? - kérdeztem.
- Tervezi az egyetemen azokat a "ronda ruhákat" hogy idézzem Pezz szavait. - nevetett.
- Ez a Liam hiányzik nekünk . - mosolyogtam.
- Értem.. Akkor fürdünk?? - kérdezte mire én értetlenül néztem rá. Ő felkapott és beleugrott velem a vízbe. Hogy miért van a tél közepén víz a medencénkbe? Azért mert a fiúk korcsolyázni akarnak rajta ha befagy, mi meg csak nevetünk majd rajtuk. Mikor felbukkantam a víz alól nagyon fáztam, viszont Liam-et nem találtam sehol. Ekkor előttem bújt ki a vízből és nagyon megijesztett viszont az arcunk egyre közelebb ért egymáshoz és végül csókban fonódtunk össze.
- Nem gondolta komolyan. - mondta Gemma.
- Te még nem tudod, hogy mit gondol komolyan és mit nem. Egyikünk se gondolta, hogy tényleg elment még augusztus végén! És teljesen komolyan gondolta ezt is! És sajnos itt sem tudom Louis-t hibáztatni. - mondtam.
- Pedig lehetne. - mondta Harry.
- Harry fogd be. - mondta Zayn.
- De most nem az ő hibája? Ha nem csak dugásra kellett volna akkor még itt lenne és mindenki boldog lenne! - akadt ki Harry.
- Kussolj!! Én szeretem teljes szívemből csak elbasztam! - kiabálta könnyes szemmel Louis. Azt hittem egymásnak mennek, de nem. Harry lefagyott, Louis pedig visszaült. - Soha többet nem láthatom és a hangját sem hallhatom. - csukta le a szemét a hős szerelmes Romeo.
- Elbasztad haver. - mondta Liam akinek az ölébe ült az akit még jobban a föld alá kívánok.
- Muszáj folyton róla beszélni? - kérdezte Sophia.
- Nem. és mi újság az egyetemen? Milyen ronda ruhákat terveztél megint? - mosolygott rá Perrie ami kicsit megmosolyogtatott.
- Én kimegyek kicsit, nem akarok vitát hallani meg megemésszem a dolgokat. - mondtam és mentem a cipőmért meg a kabátomért. Kisétáltam a kertbe és leültem a hideg hinta ágyra. Nyáron kényelmesebb, de nem érdekelt. Ez a Sophia is eltakarodhatna innen olyan lazán mint Lena, de nem, neki Liam pénze kell. Ez a különbség kettőnk között. Neki a vagyona kell nekem meg a szeretete.. Milyen érdekes ez az élet.. folyton csak elvesz valami jót az életemből, és amikor azt hiszem, hogy mégis akkor újra pofára esek. Nekem csak a tánc van úgy tűnik. Lehet el kéne mennem majd innen amikor lesz a lehetőség mikor nyár lesz...
- Ne keseredj el.. Minden rendben lesz. Sőt lehet vissza jön. - ült le mellém valaki és tádám ki az? Hát Liam.
- Neked nem rossz ez az egész? - kérdeztem.
- Kicsit. - mondta.
- Nem rég még majdnem agyon verted a legjobb barátodat Lena miatt, most meg mosolyogva csókolgatod a barát nődet miközben elment örökre. Nem látjuk többé Liam. - sírtam el magam újra.
- Látni fogjuk, ígérem. És ezt tisztelem benned.. Tudom, hogy nem szeretitek Sophia-t, de te vagy az egyetlen aki nem hordja le mindennek mikor ketten vagyunk. Tudod Dani, te egy csodálatos lány vagy és én melléd egy becsületes férfit tudok elképzelni szóval úgy válassz. - mosolygott miközben megölelt. De basszus ő az aki kell magam mellé!!!!!
- Louis és a húgod újra lefeküdtek egymással. De ez maradjon a mi titkunk. - mondtam. Felnéztem rá és láttam, hogy az álla megfeszül.
- Majd beszélek vele. Nekem Louis elmondta, hogy szereti, de ez ami kettőjük közt megy egy nagy dráma. - mondta Liam.
- Ebben az egész házban már fél éve egy nagy dráma megy. Ezért akarok elmenni innen. - mondtam.
- Mégis hova? - kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel.
- Ugye bekerültem a tánc suliba és ha minden jól megy bekerülök az X Factoros táncosok közé és mehetek turnézni. - meséltem.
- Ragadd meg az alkalmat! És nem azért mondom mert megakarok tőled szabadulni, hanem ez az álmod nemde? Akkor hajrá. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam.
- Ugyan már. Amúgy, holnap egy kis shoppingolás? - kérdezte.
- Nem is tudom.. Sophia? - kérdeztem.
- Tervezi az egyetemen azokat a "ronda ruhákat" hogy idézzem Pezz szavait. - nevetett.
- Ez a Liam hiányzik nekünk . - mosolyogtam.
- Értem.. Akkor fürdünk?? - kérdezte mire én értetlenül néztem rá. Ő felkapott és beleugrott velem a vízbe. Hogy miért van a tél közepén víz a medencénkbe? Azért mert a fiúk korcsolyázni akarnak rajta ha befagy, mi meg csak nevetünk majd rajtuk. Mikor felbukkantam a víz alól nagyon fáztam, viszont Liam-et nem találtam sehol. Ekkor előttem bújt ki a vízből és nagyon megijesztett viszont az arcunk egyre közelebb ért egymáshoz és végül csókban fonódtunk össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése