Chapter 13. Meeting

~McKenzie Elena Payne~

Tudok esetleg mást tenni?? Nem. Tűrnöm kell, hogy már az van amit Ő akar. Nem tudom, hogy lehetek ilyen naiv és vak. Most már úgy irányít engem ahogy akar mivel sebezhető vagyok s bevallom félek tőle. Gemma-t néztem aki elég furán nézett vissza rám és a szemeit végigmérte rajtam én pedig csak álltam ott mint egy bábú, igen talán ez a legjobb szó bábú. Csak reméltem, hogy hamar hazaérek és véget ér ez az egész, de csak egy éjszaka lenne amit nem tudnék végigaludni, másnap pedig mehet a megaláztatás. Nem tudtam meddig fog tartani, egyenlőre még bírom.
- Aha... Jössz táncolni? - kérdezte mosolyogva. Én bólintottam és egyből megfogtam barátnőm karját és indultunk a cél felé. - Nem hiszek neked. - próbálta túlkiabálni a zenét. És hirtelen fogalmam sem volt, hogy elmondjam e az igazat neki. Viszont ismerem Gemma-t eléggé ahhoz, hogy tudjam ő nem fogja elhinni a folyamatos hazugságaimat.

- Nem fogok hazudni neked. - súgtam a fülébe, ő pedig kérdőn nézett rám. - Ha mindent úgy csinálok ahogyan kér, nem lesz semmi bajom.. azt hiszem.. - próbáltam úgy mondani, hogy hallja, de nagyon remegett a hangom.

- És szerinted ezt hagyni is fogom? - kérdezte én pedig bólintottam miszerint kénytelen lesz. - Na azt várhatod! Velem jössz Londonba!! - jelentette ki.

- Te ezt nem érted... Utánam jönne és még inkább nem lenne nyugtom, sőt akkor nektek sem.. Kérlek Gemma, elintézem ne kavarodj bele. - kértem.
- Elhiszed, nekem, hogy az lenne a legjobb ha lelépnél velem?? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen, és köszönök mindent, de azt hiszem nem tehetek most mást. - mondtam és elindultam.
- De tehetsz! - ragadta meg a karomat.
- Kérlek, ne mondd el senkinek sem. - mondtam majd eltűntem előle melyben sokat segített a bulizó fiatalok nagy része, csupán azzal, hogy élvezték az estét. Úgy éreztem mintha eltűnnék a táncoló párok közt. Szörnyen éreztem magam és csak vártam, hogy legyen vége ennek az egésznek úgy ahogy van!. Odaléptem barátom mellé aki egyből az ölébe húzott.
- Remélem nem mondtál semmit a barátnődnek és bízhatok benned.- suttogta a nyakamba majd megharapta az érzékeny felületet. Nem mondom, hogy azért ezt nem élvezem mert ez után csak apró puszikkal hintette be nyakamat, ami olyan Dylen-es. Ebben a pillanatban újra elhittem, hogy szeret, de rá kellett döbbennem az igazságra miszerint ez csak egy olcsó hazugság! Egy igazi kihasználható lánynak éreztem magam mivel a fiú elkezdett az emelet felé húzni. A szívem gyorsabban dobogott. Mikor még általános iskolás voltam, mindenki irigykedett a természetemre s bátyám elmondása szerint egy olyan lány leszek aki minden pasit elvarázsol. De ez ilyen lenne? Ilyen az amikor egy lány az összes fiút elvarázsolja? Nem hiszem. Ez egy kényszerített állapot, ennél még Louis tette is sokkal jobb volt!! És ha megbocsájtottam volna neki, ez soha nem történne meg, soha nem kellett volna kiszolgáltatottnak lennem, de most ebben az időben ami eltarthat hetekig, hónapokig esetleg évekig, ez így lesz. Nem tudom meddig fogom bírni. Belökött az ajtón egyenesen az ágyra majd fölém mászott és ismét megerőszakolt kisebb testi bántalmazással.
****
Wolverhampton hideg hőmérséklete mindig lehűtött egy kicsit, úgy mint most is. Arcomat csípte  a levegő ez által már biztos vörös színben pompázott az orrom hegyével együtt. Karom nagyon fájt köszönhetően Dylen-nek. Próbáltam ellenállni a tetteinek, kevesebb sikerrel. Amint a parkba érkeztem megláttam Danielle barátnőmet aki eléggé komor és ideges volt. Remélem Gemma tényleg nem mondta el senkinek ezt az egészet, mert ha igen csak még rosszabb lesz minden.
- Szia. - mosolyogtam majd megöleltem őt.
- Szia Lena.. - mondta halkan.
- Baj van? - mosolyogtam egy aprót biztatás képen, hogy elmondhatja nekem.
- Nem, semmi. - próbált magára erőltetni egy hamis mosolyt amit naivságom miatt el is hittem neki.
- Hogy vagy? Nagyon hiányoztok. - mondtam neki és még mindig egy helyben álltunk.
- Meg vagyok. Te is nekünk. Nem megyünk valami kávézóba? Hideg van. - mondta a sálja mögül.
- De, kéne menni. McDonald's? - adtam az ötletet, mivel a hasam már eléggé hangos volt.
- Rendben. - mosolygott.
- Amúgy Niall-el minden rendben?? És Liam?? Perrie?? - kérdeztem sorban.
- Niall éli a kajálós minden napjait. Liam nem változott semmit, elmentünk együtt közös programra, de újra alig szól hozzám. Természetesen titokban. Megőrülök attól a nőtől, mármint Sophia-tól. Annyira nyaka és legszívesebben megtépném, de nem teszem. Most csak várok, hogy elkezdődjön az XF finálé ahol már mennem kell minden nap próbára. Perrie éli az életét Zayn-el. Igazából már munkát keres. - mesélte barátnőm.
- Igen, ez remek. Sophia-val ne foglalkozz! Majd csak eltűnik az életetekből! - biztattam.
- Olyan a csaj mint egy pióca! Nem az első eset mikor Liam kiszívott nyakkal jön ki a szobájából. Egyszerűen csak annak örülök, hogy nem kell minden nap néznem hála az X-Factor-nak. - mesélte barátnőm.
- De hiányzok, hogy láthassam őket. - mosolyogtam magam elé.
- Hát akkor gyere vissza! Minden úgy lenne mint régen!! - csillant meg a szeme, de én csak megráztam a fejem és összeszorítottam a szemeimet, hogy még véletlenül se sírjam el magam.
- Akkor egy újabb kérdés. Szereted még? - kérdezte. Ha nem venném komolyan akkor megkérdezném, hogy most kit is? De tudtam nagyon jól, hogy Louis-ra érti.
- Mit számít már? - kérdeztem.
- Igen is sokat számít! Ha visszapörgetnéd az időt akkor megbocsájtanál neki? - mintha a fejembe olvasna, ezt gyűlölöm!!!
- Egy idő után, igen.  - mondtam halkan az őszintét.
- Ő is szeret még. - kacsintott rám közben megérkeztünk a mekibe. Nem volt nagy sor végül is vasárnap reggel van. Egy ember volt előttünk addig is fejben döntöttük el, hogy mit kérünk.
- Sziasztok! Mit adhatok? - kérdezte az aranyos szőke hajú, alacsony lány.
- Én egy sajtburger menüt kérek és egy karamellás McFreez-t alul felül öntettel. -mosolygott Dani.
- Én pedig egy Happy Meal-t a második játékkal. - mondtam magabiztosan mire az eladó lány csak elmosolyodott.
- 6 font lesz. - ütötte be a gépbe az összeget a szőke hajú, Dan pedig kifizette. Megkaptuk a kaját, elköszöntünk majd elindultunk az egyik bőrüléses asztalhoz. Leraktuk a cuccainkat magunk mellé majd leültünk.
- Mennyivel tartozom? - néztem a számlát.
- Semmivel. Meghívtalak. - mondta mosolyogva majd a fagyit kezdte el enni. Én egyből a játékot bontottam ki ami egy tündér. - Ott tartottunk, hogy ő még szeret. - mondta. Nem tudtam erre mit felelni így csak beleharaptam a sajtburgerembe.
- Te amúgy sem lennél sokszor otthon én pedig egyedül nem fogok megküzdeni se az érzéseimmel se a bátyám barátnőjével. - mondtam két falat között.
- Nem lennél egyedül. Talán elfelejtetted Niall-t, Perrie-t és Gemma-t?? És a többi fiú?? Sophia-val nem lenne gondod. Volt időm beszélgetni Liam-mel és erről beszélgettünk. És én is otthon lennék januártól, nyár végéig. - mondta elég ingerülten.
- Te ezt nem érted. - mondtam halkan.
- Még jó, hogy nem értem ha nem mondasz semmit!! Eddig minden nap hívtál minket, most meg én annak örülök, ha Niall-t felhívod a héten egyszer és megkapom azt az üzenetet, hogy puszilsz! Mi van veled?? - emelte fel a  hangját.
- Nem veszekedni jöttem ide Danielle. - sóhajtottam.
- Én pedig kíváncsi vagyok.. Mi az amit nem mondasz el? Mi történik veled? - kérdezte.
- Semmi. Minden ugyan az ami volt. - mondtam még mindig halkabban mint ő mivel már az egész gyorsétterem minket nézett. Láttam, hogy már épp kitörni készül ezért inkább felálltam felkaptam a kajámat és kirohantam az épületből. Igen, talán túlságosan is megváltoztam, de nem tehetek róla.. Na jó, talán tehetnék, de nem fogok semmit! Semmi értelme, hsz úgyis én húzoma  rövidebbet.
- Állj meg Lena! - kiabálta utánam Dani, de én csak mentem tovább. - Mi van veled?? - ragadta meg a karomat.
- Mi van? Nem volt elég? - kérdzetem.
- Mi történt? Tudtommal a legjobb barátnőd vagyok és mindent elmondasz nekem, de mostmár inkább szarsz a fejemre!!! - kiabálta.
- Én... Nem mondhatom el. Sajnálom. - néztem a szemébe majd végleg elmentem és már ő sem jött utánam.. Dylen ezt is tönkre tette. Vagy csak rá fogom ezt az egészet, de minden esetre legszívesebben elmennék innen vagy vissza barátnőmhöz és nyakába ugrani majd bocsánatot kérni tőle. Mindent elrontok.

~Danielle Claire Peazer~

A taxiba ültem és gondolkoztam, hogy mi lehet.. Én rontottam el? Vagy mind a ketten hibásak vagyunk, hogy mostanában túl sokat veszekszünk. Inkább mikor néha beszélünk akkor is veszekszünk. Nem tudom mit kéne tenni, kivel oszthatom meg ezt. Liam lehetne a megfelelő ember, de ő túlságosan elvan foglalva Sophia-val és örülök, ha hozzám szól, csak annyit legalább, hogy " Jó reggelt! ". Az autó befordult az utcánkba majd le is rakott. Kifizettem és elindultam befelé. A kapun áthaladva furcsa érzés éledt fel bennem ami nem tudom miért történik.
- Niall! - kiabáltam majd egy másodperc alatt itt is termett. - Kérsz hideg sajtburgert? - kérdeztem.
- Köszi. - vette ki a kezemből.- Minden rendben? - kérdezte. Na és most elmondjam neki vagy ne?
- Levetkőzök és kicsit kifújom magam és elmondom. - mondtam mire csak megsimította a vállamat. Levettem a kabátomat és a cipőmet majd bementem a nappaliba ahol Liam és Sophia veszekedtek éppen rajtam, megint. Tegnap nem találtam a telefonomat és Liam volt olyan kedves, hogy felhívott és megtaláltam. Szörnyen fájtak azok a szavak amivel engem illetett Sophia, de mit tehetek? El lettem hordva minden rossznak pedig nem tettem semmit. A szemem könnybe lábadt, a torkomban gombóc és a gyomrom mintha kifordulna.
- Figyelj! Danielle tökéletes és mindig az is lesz! - mondta hangosabban Liam ami megmosolyogtatott. - Nincs semmi olyan indok amiért ezt kéne mondanod rá! Szinte itthon sincs. - mondta Liam és tényleg jól estek már ezek a szavak, de Sophia-tól jött a többi, hogy miért véd engem. Amennyire csöndes lánynak tűnik annyira nem az. A szememből kifolyt az első sós csepp én pedig gyors léptekkel, halkan mentem a szobámba s ledőltem a  puha ágyra. Nem tudtam hova rakni ezt az egészet, kezdve Lena-tól folytatva Sophia és Liam kapcsolatáig. Valaki kopogott, de szerintem sejtem ki az.
- Ki az? - kérdeztem.
- Niall. - mosolygott majd leült mellém. - Mesélj! - adta a parancsot.
- Lena-val van valami, csak nem mondja el.. - mondtam.
- Elég fura mostanában, és ez engem is aggaszt. Nem tudom mit kéne csinálni. Kifordult önmagából és nekem van egy elég rossz érzésem, hogy ez annak a Dylen csávónak köszönhető. - mondta.
- És megőrít Liam és Sophia. Megint azon veszekedtek, hogy Liam miért csörgetett meg tegnap és megint én vagyok a kis ribanc aki állítólag elakarja választani őket egymástól. - mondtam.
- Miért, nem ezt akarod? -kérdezte.
- nem vagyok annyira szívtelen, én csak szeretem és ha eljön az idő akkor talán nekem is le lehetőségem.- mondtam.
- Szóval legszívesebben szétszednéd őket? - mosolygott.
- Igen. - pirultam.
- Tudtam te kis huncut! - mondta nevetve és kész csoda, hogy megint fel tud vidítani. Kimentünk a szobámból és Louis-ba ütköztünk.
- Mizu haver? - kérdezte Niall.
- Megyek El-hez. Amúgy minden rendben Dani?? Olyan nyúzottnak tűnsz.. - mondtam.
- Tudod mi a bajom?? Lena!! És tudod mi idegesít? Sophia! - mondtam hangosan. Nem tudom miért, de nagyon felidegesített ez az egész, hogy Eleanor-hoz megy.
- Engem is te idegesítesz és, hogy nem tudod felfogni, hogy Liam az enyém! - mondta Sophia.
- Ha így folytatod nem sokáig... - mondtam erre kaptam egy pofont. Nagyon mérged lettem és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Üssek vissza? Vagy csak menjek el mellette mintha mi sem történt volna?..