Season 2. Chapter 1. Ready to run

Sziasztok! Hosszú idő után újra jelentkezem és nagyon sajnálom.. Tudom hallottátok már tőlem, ne haragudjatok. A részről annyit, hogy Liames azért lett rövid, mert még ma felakartam rakni nektek. Egyébként ez a második évad első része úgyhogy remélem tetszik! És ne haragudjatok! <3 xx

~McKenzie Elena Payne~

A hideg folyosón ülve igazán eltudtam gondolkozni az életemen, hogy eddig mik történtek velem és hogyan kerülhettem el idáig. Jelenleg már az sem zavart ha az orvosok és a betegek családjai rossz szemmel néztek rám, viszont az annál inkább, hogy az orvos már lassan másfél órája semmilyen életjelet nem adott magáról nem, hogy Louis-ról. Nagyon félek, hogy elveszítem, és kibaszottul idegesít, hogy senki nem mondd semmit az állapotáról, könyörgöm legalább csak annyit, hogy él e még!!!!

- Húgi...Húgi...- szólongatott Liam ki tudja, hogy mióta.

- Mi van? - kérdeztem mérgesen, de nem akartam. Csak sóhajtott egyet mert tudja, hogy ez borzasztóan megvisel engem.

- Az előbb kijött az egyik nővér s elárult annyit, hogy a műtétnek vége, nemsokára kijön a doki. - mondta bátyám.

- És miért nem ezzel kezdted? Vagy miért nem faggattad ki a nővérkét? És ti?? - kérdeztem és körbe néztem rajtuk.

- Lena, kérlek nyugodj le. - mondta Niall.

- Te vagy már egy nyugodj le!!!! - mondtam neki majd észrevettem a nővért aki épp vissza igyekezett a műtőbe. - Elnézést! Szeretném tudni, hogy hogy van a beteg?

- Sajnálom, én nem adhatok ki ennél több információt..- mondta a nővér.

- De kérem, csak annyit, hogy jól van e.. Nagyon aggódom és a többiek is.. - mondtam kicsit elcsukló hangon.

- Nemsokára kijön a doktor úr és mindent megtudnak. - mosolygott rám kedvesen.

- Na jó.. Ide figyeljen!! Nem azért ültem itt nem tudom mennyi időt, hogy ne kapjak válaszokat miközben szerintem ez egy tök normális dolog, hogy a barátai, a testvére és a barátnője szeretné tudni, hogy mi van vele!! Nem azért ülünk itt, hogy az idegeinket roncsoljuk, hanem mert tudni akarjuk, hogy él e vagy meghalt Louis!! És ha most benyögi, hogy meghalt abban biztos lehet, hogy még pár napig itt fog látni engem!!!! - kiabáltam bár a közepén megakadt a hangom, de próbáltam magabiztosnak tűnni. A nővérke teljesen megilletődve rohant be hirtelen a műtőbe én pedig sírva fakadtam.

Mintha kiütöttek volna úgy ébredtem fel, nem aludhattam sokáig mert az orvos épp ment el. Már épp szólásra nyitottam volna a számat mikor a bátyám befogta azt.

- Nos..Mind bemehetünk hozzá, de először csak 1 ember mehet be, hogy felmérje, hogy van és hogy egyszerre hányan mehetünk be. Él és virulni fog amint felépül.. - mondta Gemma és nagyon örültem neki, csak mosolyogni tudtam. - De.... - ez az amitől féltem.. - Nagyobb zúzódásai vannak, egy repedés a lábában és...elvesztette a látását.. - mondta ki Gem ami megváltoztatott mindent.

- De akkor ki menjen be először?? - kérdezte Zayn. Nekem felcsillant a szemem, de eszembe jutott valami.

- Szerintem, Lottie menjen be.. - mondtam félmosollyal az arcomon.

- De, menj be te nyugodtan... én...

- Lottie, a te bátyád.. Közülünk te állsz hozzá a legközelebb! Semmi baj! - mondtam mert a lány elsírta magát...

- Biztos nem lehet bemenni ketten?? - fordult Gemma felé Lottie, ő pedig megrázta a fejét, hogy nem. - Elkísérsz? Az ajtóig... - kérdezte tőlem Lottie én pedig bólintottam. Belém kapaszkodott és úgy mentünk a szobához ami Lottie állítása szerint nem itt van.

- Átaludtam, hogy kihozták? - kérdeztem halkan tőle.

- Igen.. De ő is aludt. - mosolygott aprót. - Mc vagyis Lena.. vagy...

- Lena-t jobban szeretem, csak Louis hív McKenzie-nek..

- Oké.. Akkor Lena... szereted őt? - kérdezte Lottie.

- Persze... Mindig is fogom szeretni.. - mondtam neki.

- Szerintem ő is szeret téged.. - mondta mikor megálltunk a 420-as szoba előtt.

- Csak ügyesen. - simogattam meg a hátát, hogy tudja, tényleg nincs mitől félnie. Az ajtót Lottie nyitva hagyta, szerintem direkt. Nagyon halkan hallottam őket de így is elég mindent.

- Hogy vagy bátyus? - ült le az ágy mellé Lottie. Louis csak feküdt és a húga haját babrálta.

- Félek... - mondta Louis és ilyennek még soha nem hallottam a hangját. - McKenzie itt van?- kérdezte és Lottie felém fordult, gondolom tudta hogy ott fogok állni. Lotts várta hogy bólintok e valamit, de oda akartam menni és megvigasztalni, de nem tehetem... Miért ne tehetnéd Lena?

- Lottie??? - kérdezte Louis újra mire bólintottam egy aprót..

- Itt van.. Behívjam? - kérdezte húga.

- Igen.. De gyere vissza te is.. - fogta meg egy kicsit a kezét. Elindultam az ágya mellé, de mindenem remegett, most akkor nem fog látni.... Lotts felállt így én is oda tudtam ülni, nem tudom honnan kerített széket de ő arra ráült mögöttem.

- Mc... - simított végig a karomon én pedig elsírtam magam.

- Hibásnak érzem magam... - mondtam ki egyből szipogva.

- Nem a te hibád... - mosolygott aprót.

- De most nem látsz... soha többé... - már zokogtam. Éreztem ahogy felült és hallottam ahogy Lotts kiment. Louis szorosan magához húzott és próbált megvigasztalni..

- Én is annyira félek mint te... Nem a te hibád, én voltam figyelmetlen.. - mondta és tovább simogatta a hátamat és puszit is adott a fejem tetejére. Örökké így akartam maradni.

- És most mi lesz??? - kérdeztem immár nem sírva, de még mindig Louis ölelő és védő karjaiba.

- Nem tudom.. Liam meg Gemma úgyis kitalál valami okosat. - mondta nyugtató hangon.

Már 10 perce nem mondtunk semmit csak ölelkezve ültünk, annyira jó volt újra ilyen közel lenni hozzá, félhetnék, hogy megint átver és ez bennem is motoszkál, de nem érdekel.

- Louis,,, én... - és ekkor robbant be a bátyám, Perrie és Zayn. Eltávolodtam Louis-tól szó nélkül és köré engedtem a többieket.

-Mc.. ugye jössz be holnap? - kérdezte Louis mire én természetesen igent mondtam.

Mostanában az elmúlt 1 hónapban, a napjaink azzal telnek, hogy Louis-hoz járkálunk be a kórházba. Legalábbis nekem meg Lotts-nak biztos. Nagyon sokat beszélgettünk a szőke lánnyal és nagyon megkedveltem őt, állítása szerint ő is engem. Louis szülei eljöttek Londonba amíg a fiának nem lesz stabil az állapota, viszont mindig másik időpontba megyek be hozzá, nem akarok a szüleivel találkozni... nem így. Louis-t ma fogják hazaengedni így Lotts-al és Liam-mel mentünk el érte.

- Nagyon megviselte ez az egész... - mondta sóhajtva bátyám mikor már a folyosóján sétáltunk.

- Engem az idegesít, hogy Eleanor így szereti őt meg úgy, de egyszer sem volt bent nála. A kifogását én meg nem hiszem el amit Louis-nak mond, szerintem egyszerűen nem akar egy vak pasit maga mellé... - mondtam idegesen.

- De te itt vagy neki. - kacsintott rám Lotts és bement a bátyja kórtermébe ahol már egyedül volt. Liam megszorította kicsit a vállamat és előreengedett. Louis már az ágyon ült és várt minket, mindene össze volt pakolva.

- Mindened megvan? - kérdezte Lotts bátyjától.

- Azt hiszem elrakott mindent a nővér.. de megtennéd, hogy szétnézel, kérlek? - kérte meg húgát.

- Persze. - mosolygott el halványan. - Amúgy, anyáék már nálatok lesznek mire hazaérünk.- jelentette be Lotts amin csak én lepődtem meg..Ezek szerint Liam is tudott róla. Leültem Louis mellé és megsimogattam a hátát és tudom, hogy rögtön tudta, hogy én vagyok, mivel minden nap bejártam hozzá.

- Találkoztál már anyuékkal? - kérdezte tőlem.

- Nem... Soha nem így képzeltem el az első találkozást..mármint érted... - habogtam össze vissza.

- Értem Mc... Nem tudom mivel meghálálni, hogy te mellettem vagy. - mondta mosolyogva.

- Nem kell semmivel.. ez természetes!! - mosolyogtam rá és tudtam, hogy elképzel most. Nem bírtam tovább és megöleltem.

- Ha most sírni mersz.... - mondta egy kis idő után miközben még mindig egymást öleltük. Meglepett a kijelentése, hogy ennyire ismer, mert a könnyek már a szememben voltak. Letöröltem a könnyeimet, majd segítettem Lou-nak felállni az ágyról.

- Megvan minden! Mehetünk? - kérdezte Lotts. Bólintottam egyet és Louis belém karolt majd elindultunk.

Otthon nagyon nagy hangzavar volt, mindenki veszekedett mindenkivel. Gemma nyugtatta Danielle-t, Dani kiabált Eleanor-ral, ehhez Harry is csatlakozott. Ott volt Louis anyja és azt hiszem Fizzy is.

- Itt van Eleanor? - kérdezte Louis.

- Figyelj, ha nem akarsz vele beszélni akkor nem kell.. Tudom fáj, hogy az akit mindennél jobban szeretsz nem volt melletted egy ilyen nagy dolognál, de ezt... - hadartam amíg Lottie be nem fogta a számat. Már könnyeztem és Louistól kaptam egy puszit a homlokomra és már én is kiabáltam.

- Most miért kellett ez??? Ez egy szajha és te hagyod, hogy tönkretegye a bátyádat!!! -szegeztem oda Lottie-nak.

- A bátyám nem hülye Lena.. Nem fog Eleanor-ral maradni.. - ennyi reakciót kaptam tőle mivel az anyukája és a húga odajött hozzánk. Egyre idegesebb lettem ahogy közeledtek, letöröltem a könnyeimet is.

- Szia kicsim. - köszönt Lotts anyukája neki majd a húga is a nyakába ugrott.

- Jó napot, én Lena Payne vagyok! - mosolyogtam kedvesen Lotts anyukájára.

- Szia! Szegezzük le, hogy nyugodtan tegezz engem!!! Jay vagyok. - mosolygott ő is majd megölelt.. WOW.

Idejött hozzánk Dani és Gemma is.

- Mi volt ez a kiabálás Dan? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel barátnőmtől.

- Csak Eleanor felidegesített.. Most komolyan.. A barátja most vesztette el a látását és le se szarja, nem is kereste.. igazán szeretheti mondhatom... - akadt ki megint, ami kicsit vicces volt.

- De akkor ne jött volna ide, hisz itt vagyunk neki mi és Lena nagyon sokat segít neki.. - mondta Niall mire a fejemre csaptam jelezve, hogy maradjon csendben.

- Szeretném, ha Louis hazajönne velünk a hétvégén.. -  mondta ki Jay a borzasztó szavakat egymás után. A szívem gyorsabban kezdett el verni és egyből Louis-ra emeltem a tekintetemet.

- Ez biztos? - kérdezte Liam.

- A családja mellett van a helye most. - mondta Jay én pedig lehajtottam a fejemet.

- Szerintem erre semmi szükség. - mosolygott bátyám és mindenki kérdőn nézett rá, a csöndet pedig Louis kiabálása zavarta meg.

- Menj el innen Eleanor!!! Ne keress majd én foglak!! - kiabálta.

- De Lou maci...

- Menj már el!! - kiabálta Louis én meg odamentem melléjük.

- Nem hallottad?? Menj el! - mondtam higgadtan.

- Te magyarázol aki miatt történt ez az egész?? - kérdezte El.

- Mi van?? Te hülye vagy?? Takarodj el innen Eleanor! - kiabáltam az utolsó mondatot.

- Jól hallottad drága, és ezzel még nincs vége!! - mondta és elsétált mellettem, odament Loui-hoz aki arrébb sétált közben, és adott neki egy puszit majd elment.

- Még egyszer meglátlak átrendezem egy gördeszkával a csinos kis arcodat, kitépem a szép kis hajadat megetetem veled és rád küldök pár csövest!! Ribanc.. - kiabáltam utána majd becsaptam az ajtót. Mindenki csak nézett, bátyámból és Niall-ből majdnem kitört a röhögőgörcs, Danielle már félrevonult röhögni Lottie-val én meg, mint az ártatlan bárányka, ott álltam. - Öm... bocsi? - kérdeztem nevetve.

- Húgi, nyugodj le most már, mert nem kapsz vacsorát, sőt Niall se. - nevetett még mindig a bátyám, de mi ezt a szőkeséggel tök komolyan vettük.

- Térjünk vissza erre a Louis hazamegy dologra.... - mondtam és odamentem hozzá segíteni megtalálni a kanapét majd leültem mellé.

- Engem az érdekelne, hogy Liam miért tiltakozik.. Tőle vártam a legnagyobb támogatást.. - értetlenkedett Jay.

- Ma mikor a két lánnyal bementem és amíg ők ott elvoltak a doki kihívott és elmondta, hogy van esély egy olyan műtétre amitől Lou újra láthat. Csak elég drága.. - mondta Liam.

- De hisz ez nagyszerű!! - pattantam fel hirtelen, de Louis akkor is fogta a kezemet, mint barát. Egyből vissza ültem a helyemre.

- Nem tudom srácok.. - mondta Jay..

- De Jay.. Itt vagyunk mi is, de leginkább Liam.. - mondta Zayn.

- Khm...KHM... - köhögtem bele egyre hangosabban, hogy én is itt vagyok, mint kiemelkedő személyiség.

- Hozzak vizet? Jól vagy?? - kérdezte Zayn mosolyogva, hisz direkt csinálta.

- Szemét... - nevettem egy kicsit.

- Csak akkor maradhat Loui, ha Lottie is maradhat.. -kötötte ki Jay.

- Szerintem nem akadály!! - mondta vigyorogva Niall.. Ó, hogy itt még mik lesznek...

Még pár órát elbeszélgettünk Jay-ékkel, de elmentek a hoteljukba és holnap mennek is haza Fizzy miatt. Fizz-el is összebarátkoztam, nagyon aranyos és értelmes lány, ahhoz képest, hogy 14 éves.

- Mc felkísérnél a szobámba? - kérdezte Loui.

- Persze. - mosolyogtam.

A lépcső még kicsit nehezére esett, de amúgy sima ügy volt, mert bízik bennem.. Gondolom..

- Mc.. nagyon köszönök mindent!! - mondta miután leült az ágyára.

- Rám mindig számíthatsz!! - fogtam meg a kezét.

- Akkor... segítenél lefürödni? - kérdezte és még így is ott volt az arcán egyszerre a poén, a komolyság és a perverzség is.

- Mi?? Inkább hívom Lottie-t, vagy valamelyik fiút.. - habogtam össze-vissza.

- Mc.. már láttál pucéran. - mondta ki komolyan.

- De...

- Tudom. A barátnőmnek kéne a helyedben lennie, de ő nincs itt. Rá nem számíthatok. - mondta.

- Vagy Lena-nak kéne lennie a barátnőd helyében nem? - kérdezte Niall viccesen.

- Nialler!! - kiabáltam.

- Haver.. kopoghatnál.. - mondta Louis az ablaknak így kénytelen volt megfordítani Niall-el szembe, hogy legalább neki mondja.

- Azt hittem nem zavarok meg semmit. Csak Lena-val akartam beszélni, de ráér. - kacsintott Niall és kiment.

- Na? - kérdezte Loui az előző témára visszatérve. -Ha neked úgy könnyebb akkor úgy kérdezem, hogy fürödnél velem? - kérdezte Loui és egy aprót nevetett. Hát ellen lehet neki állni miközben a szívem kiugrik a helyéről?? Nem..

- O-oké.. Cs-Csak hozom a-a cuccomat.. - habogtam megint össze-vissza és átszaladtam a szobámba a pizsamámért és a törülközőmért, közben belebotlottam Dani-ba akinek csak annyit mondtam, hogy Louis-sal fürdök és rohantam is tovább. Nagyon sok minden kavargott bennem és nem értettem, hogy miért örülök ennek ennyire. Beértem Louis-hoz és elmentünk a fürdőig.

- Mc..

- Igen? - kérdeztem.

- Cuki, ahogyan dobog a szíved. - mondta és nem értettem, hogy ezt honnan tudja és rájöttem hogy a csuklómat fogja ott pedig a pulzusomat. Levetkőzött majd én is, annyi előnyöm volt, hogy csak én láttam. Kész vagyok érte futni azt hiszem...

~ Liam James Payne ~

A hideg is kiráz ettől a helyzettől. Attól meg főleg, hogy Sophia folyton hívogat...Nem tudok ellene semmit tenni csak, hogy nem válaszolok, de akkor meg még inkább hívogat.

- Minden rendben? - kérdezte Dani miközben mögém jött és elkezdte masszírozni a vállamat.

- Nem.. De te mindig tudod, hogy mit kell tenned akármilyen hangulatom is van. - mosolyogtam.

- Liam...

- Hm? - kérdeztem.

- Semmi, csak gondolkozok. - mondta Dani.

- Min? - kérdeztem és reméltem, hogy a válasz az lesz, hogy "rajtunk".

- Azon, hogy Perrie nemsokára férjhez megy, Lena valószínű megtalálta a nagy Ő-t, Gemma szintén boldog ezzel  a Ashton gyerekkel és Lottie is megtalálta a másik felét Niall-ben.. Én meg lassan 26 évesen sehol nem tartok.. - ecsetelte. Megfogtam a kezét és magam mellé ültettem és csak a szemébe néztem.

- Most mit érzel? - kérdeztem tőle.

- A szívem mindjárt kiugrik a helyéről Liam.. - mondta halkan. Nem mondtam rá semmit csak megcsókoltam.

- Ajjajj... újabb pár jön létre nemsokára??? Erre inni kell!! - mondta Perrie.

- Neked már nem kell semmire sem innod drágám!! - mondta Zayn és kivettem a pezsgőjét a kezéből.

- Gyerekek... Úgy látszik Lena és Loui között újra izzik a parázs. - jött le a lépcsőről Niall.

- Állj! Ne folytasd! Felrohanok a telefonomért! - mondta Dani és felrohant. Nem kellett sokat várni rá mert már újra mellettem ült, viszont az arcán nagy mosoly volt. - Mehet Niall, de utána én mondok egy sokkal ütősebbet!! - mondta "gonoszan" Danielle én meg magamhoz húztam a lányt.

- Szóval... épp megyek fel és mondom megkeresem Lena-t, hogy beszélgessünk egy kicsit, szóval bementem Louis szobájába és a kapcsolatukra célozgattak.. arra ami volt... Meg maga az, hogy Len ennyit segít Louis-nak ő meg mindig az ő segítségét kéri..- elmélkedett Niall.

- Ez még nem jelent semmit Nialler.. - mondta Liam.

- Na... én épp felmentem az előbb és Lena szalad mint az őrült és csak annyit mondott nekem futtában, hogy Louis-sal fog fürdeni... - mondta Dani és érezni lehetett a hangján az önelégültséget, hogy ezt a kört most ő nyerte.

- Na ez már jelent valamit... - mondtam.

- Tök mindegy.. Sophia még zaklat? - kérdezte Niall, közben Lottie beleült az ölébe.

- Hülye picsa.. szétverem.. - mondta Gemma és leült egy pohár pezsgővel a kezében.

- Eleanor kicsit jobban kiakasztott.. - mondta Harry.

- Ja azt is szétveri Gemma.. - mondta Perrie viccesen.

- Dylan-ről van hír? - kérdezte Danielle.

- Nincs... Még egyszer meglátom szétverem azt az okos fejét.. Még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni, hogy bántalmazta a húgomat...- mondtam idegesen.

- Van egy elméletem Dylan-ről.. - mondta Gemma... Gemma elméletek pedig mindig bejönnek.

- Féljünk? - kérdezte Harry.

- Mi van ha Dylan ütötte el Louis-t? Lena-nak fájdalmat akart okozni, tessék.. a lány magát okolja mindenért, és ez csak a kezdet ha Dylan teljesen tönkre akarja tenni Lena-t.. - mondta Gemma.

- De mi ezt nem fogjuk hagyni.. - mondta Niall..

- Hány embernek kell megsérülnie ne adj Isten meghalnia, hogy felfogjátok, veszélyben vagytok mind!! Miattam!! Ha elmennék vele...

- Lena ilyenről ne is álmodj!!! - mondtam idegesen.

- De Louis is, és te leszel a következő, vagy Niall.. Vagy Danielle, esetleg Lottie?? Perrie vagy Gemma? Anya, apa?! - akadt ki a húgom. - Csak egy szar pohár vízért jöttem le, erre tessék... Soha többet ne hozzátok fel!!! - kiabált Lena és elment a pohár vízért majd vissza.

- Az emlékek előtörtek benne és a fájdalom is.. Szerintem néha róla álmodik.. - mondta Gemma, mint a pszichológus.

- Gemma zárjuk le.. Majd beszélünk vele. - mondta Dani.

- Viszont.. Emlékeztek arra a csajra még a tónál? - kérdezte Harry és mindenki bólintott, hogy igen. (Ő még akkor volt mikor Lena és Louis visszamentek a házba) - Hát utána többször találkoztunk.. és lehet beleszerettem, vagy nem tudom..

- Jajj az öcsikém szerelmes!!! - ámuldozott Gem.

- Szóval.. Ha nem vágnál a szavamba most mondanám azt ami felforgatja az életemet... Egyszer bent voltam Louis-nál és találkoztam vele.. sírva borult a nyakamba és.. kiderült, hogy az eredményeiért ment be a kórházba.. - mondta Hazza.

- Milyen eredmények? - kérdezte Lottie.

- Terhes..